Ma történt először, hogy szó szerint halálfélelmem lett az utcán olvasástól. Nem akarom bő lére ereszteni, de majdnem összeszartam magam. Baktattam hazafelé a bányából, mert már megraktam az összes csillét és belemélyedtem egy könyvbe. Gyakorlatilag a szememen kívül az összes érzékszervem visszaállt standby-ba, egyedül a vegetatív funkciók maradtak. Valahogy mégis észrevehettem, hogy tőlem kb. fél méterre egy iszonyatos sebességgel száguldó biciklis helyezkedik el. Sajnos pontosan velem szemben. Eltelt 3 pikoszekundom. Felvettem a Kurvára megijedt orángután pózt, ami az ilyen esetekben rendkívül hasznos. Ezek után az agyam a másodperc törtrésze alatt magától cselekedett. Hamarabb, mint ahogy végiggondolhattam volna, ki is mondtam a varázsszót. Éreztem, hogy a valóság szövetei megrándulnak és mind a három dimenzió csavarodik egyet, ahogy a mágia átnyúlik ebbe a dimenzióba a számat elhagyó szótagok nyomán: "A picsába".

Egy jó méteres oldalra ugrás után, heveny szívdobogást és iszonytató örömöt éreztem, hogy ezt is megúsztam. Kellene valami szenzor. Vagy egy olvasó-vezető kutya.