Nos. Volt pénteken koncert Budapesten. Kezdeném azzal, hogy elvileg 8 felé kezdett volna az első zenekar. Ákossal már hét előtt megérkeztünk, hogy minden flottul menjen. A csipetcsapat másik fele eltévedett, körbeautózták a fél kerületet, mire megérkeztek. Nem tudom, hogy sikerült ezt a manővert véghezvinni, mert már sokadjára jöttek ugyanazon az úton. Kezdés nem volt nyolckor, viszont másfél, de inkább két órás csúszás volt. Ez már csak azért is rossz nekünk, mert a zenekart nem szabad sokáig hagyni bóklászni a szórakozóhelyen, mert azonnal isznak és sokat. Aztán utána gond van a játékkal. Jelen esetben ez nem történt meg, mert Ákos a szomszéd teremben dolgozott is, Karesz meg két sör után nekiállt ásványvizet inni. A zenekar maradéka berúgott. Azaz én. Ennek nem lett azért negativ hozadéka, feljavultam az italok hatására. Legalábbis úgy éreztem. Kb. hajnali ötre értünk haza, előtte orditás mindenhol, hánykolódás, tizenhárom sajtburger megvásárlása, sör locsolása a buszban (illetve szerintem felrúgtam), szemét hegyek. Keksz szerint olyan szeszszag van a buszban, hogy nem lehet beszállni, csak ha kidugod a fejed az ablakon. Ezt el is hiszem neki. Szombaton voltam a Pajtás büfében, ahol Panka dolgozik. Immáron második napja. A dolgozás a napozás és a trécselés kombinációjából áll. Nem tartanak viszont sört. Még. De már igényeltem. Remélem beszél a főnökséggel. Voltam még a sokadalomban is Lackóval. Ez dél körül volt. Parkolni sehol sem tudtam, meleg volt, ki voltam száradva, legalább egy nyomorult alkoholmentes sört szerettem volna inni. Ez volt az egyetlen árucikk, amit nem lehetett kapni a rendezvényen. Végülis fagyit vettünk.
ÉÉÉÉÉS. Végre ötkor összeültem Sanyival a Koktél presszó csodás teraszán és elfogyasztottam az első, megváltó sört. Ezt az este folyamán számtalan követte a Szörfnél, ahol koncert volt, de ezeket az eseményeket én már meglehetős derüvel, objektiv magasságból szemléltem, amig az osztályfőnök azt nem mondta, hogy nem ihatok többet és takarodjak haza. Mivel valóban éreztem valami diszkrét torzulást az érzékeléseimben, valamint nem tudtam válaszolni sem, ezért hazataxi. A fiúk még maradtak. De szerintem nem sokáig.
Vasárnap meg megettem reggelire egy köbméter melegszendvicset, majd miután ezt befejeztem, kiautóztunk édesanyámhoz grillezni. Itt ettem pár szelet húst, salátával. Visszafogottan. Panka szerint harmincöt darab húst ettem krumplival, utána két adag desszertet, majd még két-három szelet húst. Ezt lefojtottam megfelelő mennyiségű jégerrel, sörrel. Aztán kivittek ismét a sokadalomba. Aztán haza, aztán rendeltem pizzát, mert mától van fitnesszbajnokság, szóval mától már nem is kivánom és taszit az ilyesmi étel. Aztán megint kivittek a sokadalomba, viszont enni már nem tudtam, de nagyon guszta kis húsok voltak. Pár sör, hazafelé gajdászás. Szerencsére még időben indultunk, mielőtt beálltam volna néptáncolni. Tavaly nagyon tetszett, de csak másnap realizáltam, hogy mivel utána éjfélig rövideztünk még és hétfőn lekéstem mindenféle vonatot és nagyon másnapos voltam, ezért talán nem volt olyan jó ötlet. Van valami moldvai dal, az tetszett. Azt kellene gitáron. Dzsi-dzsi-ridzsi-ridzsidzsi-ri. Tapp. Tapp.