Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy harmatzsiráf. A hajnali nap előtt született. Harmat volt a füle, a farka, de még a füle is. Ez a harmatzsiráf nem nőtt nagyra, nem érte el a finom leveleket a fák magas ágai között. Pedig mindennél jobban vágyott rá. Azóta vágyott rá, hogy egyszer megtudta, hogy milyen finomak. Mások mutatták meg neki. Akik elérték a leveleket. Dobáltak neki néha egy-két falatot. Aztán egy gyönyörű hajnalban, amikor lustán napot ásitott a láthatár, nagyon összeszedte magát, kinyújtózkodott és már-már majdnem elérte a leveleket. Boldogság öntötte el, hogy mindjárt megkóstolhatja a legfinomabb csemegéket. Ekkor volt egész életében a legboldogabb. Időközben teljesen előbújt a nap és a harmatzsiráf felszáradt a picsába.
Fel a fejjel! Na. Most pedig egy videó Stukkernak, valamint Stukker ajánlásával mindenkinek: