Hát érdekes ez az olimpia. Mindig néztem, sőt volt, amikor hajlandó voltam felkelni hajnalban, hogy megnézzek valami olyan sportot, aminek még a szabályait sem tudtam,  csak azért, mert kis hazánk fiai szerepeltek. Idén nem néztem. Nem csak azért, mert az időeltolódás miatt nem tudom, egyszerűen nem érdekelt. Valahogy kimaradt. Aztán elkezdtem figyelni. Először csak arra, hogy feltűnően semmi nem sikerül úgy, ahogy az eddigieken. Egyrészt az úszásban ugye itt van ez a remek sportember, ez a csudás kokszsellő, aki mindent megnyer. Mindent új világcsúccsal. De nem ám ezredmásodpercekkel. Sokkal. Ma hajnalban is másfél testhosszal verte meg Cseh Lacit, úgy hogy Laci új európa csúcsot úszott. Nyilván az európaiak egyébként is gyengébbek, mint a nemes amerikánusok. Nem is akarok azon elmélkedni, hogy ez a szörnyszülött használ -e akármit. Lényegtelen. Mindent megnyer és ott áll a dobogó legfelső fokán és csak neki játsszák a himnuszt. Valaki pedig ott áll a másodikon. Meg a harmadikon. Ha elveszik is bárkitől az érmet dopping miatt és a sorban következőnek elküldik postán, azért az nem ugyanaz. Én elhiszem, hogy kitűnő sportember. A dopping nem helyettesítheti az iszonyatos kemény edzést. Meg azért látszik is, hogy majdnem olyan szálkás, mint én. Igazából csak az jutott az eszembe az összes sportágban hemzsegő gépek láttán, hogy Papp Laci amellett, hogy világklasszis volt, dolgozott. Vagy, hogy az edzőim mind dolgoztak. Vagy Balczó András. Akinél szerintem szorgalmasabb, kitartóbb embert nem sokat hordott a hátán a füld. Az esélyek nem egyenlőek. Az, hogy valaki azért él 2 éves kora óta, hogy hatvanötszörös olimpiai bajnok lehessen, az nagyon szép dolog. Az meg egy másik szép dolog, hogy ezért annyi pénzt kap szponzoroktól és innen-onnan, hogy tényleg csak ez az egyetlen dolga van. Közben meg a NASA  fejleszt neki saját belső-égésű motrot, meg űrúszódresszt.

A vívóinkról már nem is szólnék, mert a nagyon gyenge, az diplomatikus megfogalmazása az eddigi teljesítménynek. Tudom, hogy ez napfüggő, meg elég egy rossz másodperc, de nagy csalódás. Nagyon bíztam a férfi párbajtőrcsapatban (női ugye nincs, mert kell hely a baseballnak, ami tradícionális olimpiai sportág). Négy éve rekedtre ordítottam magam, amikor a kibaszott csigazabálók megvertek minket. Szerintem egyébként teljesen jogosan, de baromi sportszerűtlenül viselkedtek. Lesz még itt egyáltalán arany? Valaki adja vissza a hitemet...