Hétvégén voltunk Maglócán. Ez egy kis falucska, kb. 80 lakossal, Csornától nem messze. Itt lakik Emőke, aki volt olyan kedves, hogy megengedte, hogy meglátogassuk szombaton és kihasználjuk a csodás csendet, valamint a nyugalmat, ami feltétlenül szükséges a betoszódáshoz. Ezenkívül az úszómedence. Szombat dél körül indultunk el. Károly vezetett. Édesapja kocsiját hozta el, amiben két plusz ülés biztosította azt, hogy heten is elférjünk, valamint azt, hogy a Makovics is jöjjön velünk. Mikor én beszálltam, akkor már láttam, hogy nem lesz eseménytelen az utazás, hangot is adtam a véleményemnek, hogy talán Makovics Sátánt nem kellene vinni. A gyanúm akkor igazolódott be, amikor Ákoska diszkréten felböfögött másfél kiló sült kolbászból származó gyomorillatot. Ez nem annyira nyerte el a tetszését az utazóközönségnek. Tomika majdnem be is hányt. Ezek után mindenféle testi sértést helyeztünk kilátásba Ákosnak, aki még Agostyánig "rosszalkodott". Én folyamatos visításnak nevezném, de használjuk inkább a Dió által népszerűsített diplomatikus kifejezést. Onnantól valahogy megnyugodott. Röpke egy óra alatt elérkeztünk Komáromig, ami 20 km távolságot jelentett és itt betértünk a gazdaságos áruházba. Illetve a többiek betértek, Károllyal mi kint maradtunk az autónál. Eltelt vagy 20 perc. Ezek után kettős céllal elindultam befelé az áruházba. Egyrészt, hogy megtekintsem, hogy vajon a többiek most szántják -e fel azt a földterületet, ahová majd a komlót, meg a malátát, meg az istentudja még miket vetik el, amiből majd a sör lesz, másrészt a mosdóba. Tamás és Ákos a következőket ítélte nélkülözhetetlennek négy főre, egy éjszakára: két üveg viszki, egy üveg Kalinka, két tálca kecskés sör. Valamint a vodkához és a viszkihez különböző üdítőitalok. Ezt én egy kicsit soknak tartottam, de Ákos fizetett. A lányok vételeztek maguknak egy üveg mézespálinkát, meg valami üccsit, meg 32 csomag különböző gumicukrot. Ezután már semmi nem állíthatott meg minket és összesen három órányi út után elérkeztünk Maglóca szitibe, ahol Emőke már a partifelszerelésében (lovaglócucc) várt minket. Ilyen fogadtatásban komolyan még a legjobb helyeken sem volt részem, szóval innentől ehhez mérem az öt csillagot a vendéglátás osztályozásában. Volt mindenféle göngyölt sajtos hús, rántott hús, háromféle isteni saláta (önmagában tuti elég lett volna), sütemény, tepsis krumpli (mérsékelt siker), jéghideg sörök, velkámdrink. 10-ből 10 pont. A vacsoracsatát Emőke nyerte. Iszogattunk picit, meg eszegettünk. Az idő nem volt igazán megfelelő. Mármint a fürdésre. Ennek ellenére, éppen telefonáltam, amikor a szemem sarkából azt vettem észre, hogy Panka kicsit közel merészkedik a vízhez. Csak egy villanás és mögötte termett a házigazda, valamint a kishúgom és már bele is baszták a medencébe. Gyorsan ordítottunk is, hogy a cigit fürgén dobja ki. Jelentem a cigaretta nem ázott nagyon el, meg tudtuk menteni. Panka annál inkább. Gondoltam szolidarítok vele és ugrottam egy dupla leszúrt Rittbergert én is ruhában. Innentől kezdődött az érdekes rész. Volt még ugye pár ember felöltözve. Én már fürdőruciban. Mint a hajótöröttek, amikor egymást nézik, hogy most kit fognak megenni. Tamás taktikusan kirámolta a telefonját és a cigijét. Gondolom tudta mi következik. Károllyal elkaptuk és elkezdtük a medence felé vonszolni. Nagy küzdelem volt. Sajnos azonban Dugovics Károly is bezuhant, amikor magával rántotta a Tomikát. Cipőben. Ezek után pancsoltunk, meg bedobtuk a házigazdát is. Akkor derült ki, hogy nem nagyon van több száraz ruhája, szóval az öccsétől kellett melegítőalsót kölcsönözni. Iddogáltunk, meg eszegettünk békésen.

Zsófika kitalálta, hogy ő biza lovagolni fog. Mő elővezette a Manyika névre hallgató állatot, akit szerintem nyugodtan hívhatnának Bobnak, mert ahhoz képest egy agyonfüvezett rasztafári is kapkodó idegbeteg. Elég nyugodt állat volt. A lába körül ugrált és folyamatosan ugatott Gyurcsány (nem vicc, ez a kutya neve). A ló le sem szarta. A másik kutya is jött (Figi, tenyérbenelférős, tündéraranyos valamilyerterrier). A ló fejbepöccintette. Mondjuk a kutát sem hatotta meg igazán. Mindenki átment azonnal Zorróba és Tenkeskapitányába és roppant szakértelemmel megültük az állatot. Nem értem, hogy ennél görbébb már nem is lehetne a lábam, mégsem hajlott oda, ahová kellett volna. Galoppíroztam is okosan. Mondjuk akkor eléggé be voltam szarva, hogy leesek.

Nem sokkal később átvonultunk a buli igazi helyszínére, ahol sajnos már sokat nem voltam ébren, mert kiszívott a víz. Aludtam egy benti ágyon 10 perceket vagy két óráig, aztán kint a földön. Nem igazán jött álom a szememre. Egyrészt, mert a hálótársam feltolt a falra, másrészt, mert Tamás úgy horkolt és csámcsogott álmában, mint egy orrsövényferdüléses krokodil, valamint azért mert rajtunk kívül a szobában még három és fél millió szúnyog tartózkodott. Egy óra felé kimentem nézelődni (addigra mindenki elájult), teliholdat lesni, meg cigarettázni és utána tudtam csak elaludni.

Másnap királyi reggelit kaptunk (10-ből 10 pont). Picit úsztunk, Tamást ismét belebasztuk a vízbe. Mondjuk most kellett a beleegyezése. Egyrészt mert hősiesen küzdött, másrészt, mert a két ún. segítőtársam közül az egyik oda se jött lefogni a desznyót, a másik meg az "ez elment vadászni..." stílusában próbálta lefejteni a kezét a kerti hintáról, miközben engem két lábbal rúgott. Egyszerűbb lett volna, ha nem is segítenek. Reggeli után nemsokára haza kellett indulni, pedig szerintem mindenki ott maradt volna még mondjuk estig. Igazából ez lett volna az igazi buli, de az egyik rendkívül türelmetlen szereplő miatt haza kellett jönni. Bár amennyiben ezt még egyszer előadja, úgy összeakad a bajszunk, az biztos. Legalábbis nem fogom lenyelni, mint ezen alkalommal.

Hazaúton Ákos összehányta Gönyüt és Komárom belvárosát. A második után már a maradék viszki után kaparászott. Beteg. :)