Kedves gyerekek. Hadd ne írjam le, hogy kedden szórakoztunk, meg hogy külön ordítozós műsorszám volt a hazamenetel ("ülj be a taxiba - haggyáhaddigyakmég"). Megnyugtatásomra Imre közölte csütörtük délben, hogy picit gyengélkedett ő is szerdán. A válogatott nem tétlenkedett a munkaszüneti napokon sem. Azt viszont hadd említsem meg, hogy a jó kurva anyját a budapestnek, meg ennek a 2 milliónyi lélektelen, önző köcsögnek (tisztelet a kivételnek), akik nem engedtek leszállni a piros hetesről a keletinél, hanem csak jöttek fel. Aztán mikor elindultam lefelé, addigra már sípolt is a busz. Már majdnem lent voltam, amikor suhhhh. Odacsukta a fejem. Mint a rajzfilmekben. Legalább röhögtek volna ki. De semmi. A buszvezető lefosta, hogy az arcom kint van, a többi részem meg bent. Az utasok szintén. Akik miatt nem tudtam leszállni, azok szintén. Majd miután berántottam a pofimat, elmondtam magamban 74 000 válogatott káromkodást és csúnyán is néztem. Ezután megismételtem ugyanezt, nagy szigorral leszálltam a Blahán és roppant bőszen cigarettáztam. Utána meg illedelmesen megvártam a buszomat.
Szóval csak annyit szerettem volna írni, hogy a következő napokban meglátogatok pár helyet itt a szomszédban. Barcelona tulajdonképpen Budapest elővárosa. Csak egyszerűen átsétálunk. Scottie doesn't know és majd szeptemben 5 körül jövök. Jók legyetek.
