Úgysem. Majd, aki kíváncsi, annak személyesen. Voltunk Arenzánóban, a Comoi tónál, Genova felett a hegyekben, Nizzában kavarogtunk, eltévedtünk Milánóban, csodálkoztunk az a nem létező olasz vécéken, néztünk félpucér nőket St. Tropez-ban, megutáltuk a monacoi rendőrnőket és parkolóőröket, ittunk 7 eurós szar francia sört a Grand Casinóval szemben, ittunk sok italt, háltunk vaddisznók mellett és kevéssé toleráns hollandok mellett, főztünk bográcsban és ettünk mindenfélét étteremben. Aludtunk a Costa Bravan hálózsákban, kerülgetett minket partsimogatós traktor, nézegettünk cápákat és csodás utcákat, aludtunk benzinkúton a földön, vezettünk sokat, még többet nevettünk, integettünk tanszvesztitáknak (a pöcsüket csak fel kell tixózni a hasukra), strandfutballoztunk, leégtünk, halálrazabáltuk magunkat, voltunk drogoskempingben, kerestünk csomó parkolóhelyet, de hiába, széket törtünk össze, ismerkedtünk francia lányokkal (sajnos az e-mail cím elveszett) kiittük a kemping rövideskészletét Levi szülinapján, tanultunk mindenféle nyelveken, megnéztük a Güel parkot, a Sagrada familiát, a Barcelona stadionját (sajnos csak kívülről). Utaztunk normális, tiszta, pontos metrón, ittunk nagyon sok jégkását, csodálkoztunk a milliomos úrfikon, kik Ferrarin száguldottak tova, kifizettünk kb. egymilliárd arany szeszterciuszt az autópályadíjakra. Nagyon jó volt, nna.

Ja, valami aranyifjú meglovasította a 2003-as, komáromi napokos pólómat St. Tropez-ban. Hát kellett neki, Istenem. Legyen vele boldog. A kedvenc kérdésem pedig: Tomi, hol a punid? Ja, és Tamás innentől kezdve Flóti.