Belegondoltál már valaha abba, hogy honnan származik, miért és hogyan van belénkkódolva az élni akarás? Sokat én sem töprengtem rajta, de tény, hogy mindegyik élőlényben benne van. Még azokban is, amelyekből számunkra tizenkettő egy tucat, teljesen értelmetlen, hogy léteznek. Legalábbis nekünk. Hiszen semmivel sem értelmesebb az, ahogy az emberek nagy része ma él. Pont, mint egy rovar. Vagy egy hal. Eszik, ürít, szaporodik, a végén panaszosan elbődül, hogy látszik a szemfehérje villogása, mint a riadt lovaknak. Egy kicsit érzi, hogy valamit behozhatatlanul elrontott, de már késő.
Ha eltaposol egy rovart, teste minden izmával küzd, utolsó vonaglásáig az életét próbálja megmenteni. Minden eszközzel azon van, hogy megvédje, túlélje és élhessen tovább. Pedig csak egy rovar. Fej, tor, potroh. Egy értelmetlen kitinpáncélos kérdőjel. Hány, de hány ember van, aki még csak a lába nyomát sem csókolhatná meg ennek a rovarnak, mert küzdeni szépen lassan elfelejtettünk. Azért ha érzel magadban indíttatást a változásra, vagy úgy érzed, hogy el akar taposni a világ, gondolj erre a bogárra. És harcolj.
