Tegnap  megbeszéltem apámmal, hogy áprilistól ugye hazaköltözöm. Valószínűleg júliusig, amíg nem tudok elköltözni külön albérletbe. Vagy anyám kis lakásába, ahol végre egyedül leszek. Egy nap alatt a következők történtek. Délután szerettem volna kicsit aludni, kb. hatszor jöttek be különböző faszom indokokkal, meg meséljél, meg szellőztetni, meg ilyesmi. Erre jött az, hogy már a múltkor is kértek, hogy zárjak be, ha kimegyek cigizni utána, mert nyitva maradt az ajtó. Itthon vagyunk négyen, plusz én még megyek el és ilyenekkel kúrogatnak. Reggel csak négyszer keltem fel. Először még nyolc előtt, hogy apám valamit baromi viccesnek talál és üvölt a röhögéstől Duduval. Ami nagyon egészséges, csak ez lett volna az egyetlen nap a héten, amikor kialudhatom magam. Aztán ez még megtörtént háromszor, amikor épphogy visszaaludtam volna. Most meg itt vannak Dudu nagyszülei, akikkel egy évben kétszer találkozom és a következő eszes társalgást kezdeményezik, amikor kimegyek a szobából és tusolni nem tudok elmenni, mert Dudu éppen bent van: "Régen láttunk. Hogy vagy." Majdnem mondtam, hogy mostmár aztán kibaszott szarul. Hazahoztam a ruháimat, hogy esetleg lesz egy mosás és nem három alsógatyával kell nekivágnom a következő hétnek és utána az írországi hat napnak, de sajnos a mosás elmaradt. És a legjobb, így is késésben vagyok és apám azért még elsuhant tusolni. Istenem, adj türelmet ehhez a kb. három hónaphoz, aztán úgy eltűnök innen, mint a szar. Lehet, hogy veszek másik telefont is, hogy fel se tudjanak hívni. Mi a picsáért kell velem 14 éves gyerekként viselkedni. Kurvára elegem van.