nagyon gyanús, hogy valami lassú lefolyású változás indult meg az agyamban. Az utóbbi időben elkezdtem magamban röhögni. Mármint teljesen egyedül ülök a szobában és olyanokon nevetek fel hangosan, hogy "parasztokrácia". Most is, amikor leirtam. Vagy végérvényesen meghülyültem, vagy pedig az egyedüllétnek köszönhetően levetettem valamiféle burkot. Az ember néha eljut oda, hogy amikor a moziban mindenki dől a röhögéstől, akkor sem nevet, csak picit mosolyog és nézi, hogy kinek árulta el magát. Ki előtt lett sebezhető. Egy nevetésben is lehetsz az. Lehetsz benne önmagad. Akkor pedig sebezhető vagy. Én idejét nem tudom, mikor kacarásztam ennyit. Még önmagam előtt is szégyelltem? Nem tudom. Mindenesetre napomat a következő vicc koronázta meg:

-Hogy hívják?
-Kovács Gültem.
-???
-Amikor megszülettem, anyám azt mondta: - Legyengültem. Apám válasza: Legyen!