Fürdés közben

 2009.11.05. 22:06

 Ahogy hazaértem, betettem a sütőbe két darab olyan csavaros zsömlét. Engedtem egy kád forró vizet levendulás fürdőhabbal és bemásztam. Hatvan lélegzetvételt számoltam. Be és ki. Nagyon lassan. Minden kifújásra egyet ugrottam a számokon. De nem kapkodva. Csak komótosan. Kerekded, megnyugtató, szép színes számokat képzeltem. Boldog, nyugodt számokat. Az elején nehéz volt megfékezni őket, mert összevissza fickándoztak. De aztán szépen belelassultak a nyugalomba. 

Vajon mennyire vagyok egyedül? Mennyire lehetek együtt valaha valakivel is? Az jutott eszembe, hogy soha. Soha nem lehet elmondani mindent, soha nem fogja érteni. Ahogy kimegyek az utcára, millió másik univerzum szalad a dolga után és csak egy egész kicsit lehet belátni a szemén keresztül. Miért nem érthetem meg az összeset? Mit akar, mire vágyik, miért ordít, miért nem áll fel, miért gyűlöl és mennyire imád és kihez tartozik és miben hisz és honnan jött és hová tart. Egy vadidegenben is ugyanannyit lehet találni, mint a legközelebbi jóbarátban. Mert mind a kettő idegen marad. A jóbarát ismerni fogja a mozgásod, a szavaidat, a tetteidet, talán a gondolataidat is és egy cinkos szemvillanásból látni fogja a jövendőt, de nem fogja tudni ki vagy. 21 gramm. Hogyan lehet, hogy egy vadidegen zöld szeme annyi titkot rejt, amennyit az emberiség fennállása óta megírt könyvek összessége nem tartalmaz. Mennyi titok, csoda és szeretet megy a pocsékba!

Nem szeretek egyedül lenni. De azt hiszem, mégis mindig egyedül leszek. A saját világom csak egy véletlennek köszönhetően egyezik nagyjából a tiéddel. Én is zöldnek látom, amit te. Hidegnek érzem, amit te. 

Nem tudom, hogy ilyenkor is vak vagyok meglátni Istent, vagy csak direkt ignorálom. Ennyi véletlen nem lehet véletlen. Bár a nem tudásomat nem egyszerűsíthetem csak annyira, hogy egy hézagpótló vonással odatoldom Istent.

Szeretnék karácsonyra kérni egy olyan dobozt, hogy beleöntöm a gondolataimat és egy zsugorfóliázott, vákumcsomagolt, közérthető változatban jön elő belőle minden. Minőségét megőrzi a végítéletig, természetesen.

Címkék: gondolkozós

A bejegyzés trackback címe:

https://mestahh.blog.hu/api/trackback/id/tr311503678

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása