Tartalmas hétvégém volt. Annyira sikerült diszkréten szórakozni, hogy most még azért elég szarul vagyok. Hétfő reggel van. Ha minden igaz. Andris nem kérdezte, hogy hol voltam tegnap, szóval gondolom, hogy nem aludtam át a mai napot. Tegnap este mindenféle dolgot megpróbáltam, hogy nem kelljen bejönnöm ma dolgozni, még egy hőemelkedést is produkáltam. Ennek ellenére és a csajom bíztató szavai után most mégis itt ülök a vonaton.
Nálam van a csekk, amit a rendőr bácsitól kaptam Veszprémben. Csikós őrmester szabálysértési eljárást indított ellenem, mert kibasztam a kocsiból egy sörösdobozt. A másik huszonöt mellé. Persze ez rendben is van, mert ne szemeteljünk. Mindenesetre elég lassan fogtam fel, hogy mit akar. Az meg külön javította a helyzet komolyságát, hogy az őrmester kb. 5-6 évvel volt fiatalabb nálam és a művelet közben Karesz hívogatott és Ganxta Zoli idézeteket énekelt a telefonba. Aztán ne röhögjek. Mindenesetre a csekk kitöltése annyira sokáig tartott, hogy azon gondolkoztam, hogy megmondom neki, hogy írje meg dupla annyiról, mert visszamegyek még egy sörért.
Pénteken nálunk aludtak a pesti kis barátaim. Szó szerint. Lejöttek Tatára aludni ismét. Megközelítőleg 4 órával az után, hogy megbeszéltük, hogy idén már nem jönnek többet.
Voltunk bálban is, de azon kívül, hogy jó volt és hogy borzalmasan elfáradtam, nem nagyon tudok mit mondani.
Most nagyon köhögök, égre-földre fogadkozom és ígérem magamnak a wellnesszt. Meg várom a Pankát haza. Már csak öt hét. Utána nem is láttok!
