Hosszú évek meddő próbálkozása, elfecsérelt dollármilliók, elfecsérelt életek és tökéletesen hiábavaló tanulmányok, találmányok, munkaórák után az emberiség tegnap délután végre kapcsolatba lépett egy földönkívüli civilizációval. Persze a kapcsolatba lépéshez magának az emberiségnek annyi köze volt, hogy sokkal bölcsebben tette volna, hogy ha a hosszú évek meddő próbálkozásait, elfecsérelt dollármilliókat és az elfecsérelt életeket és a többit valami kevésbé magasztos cél érdekében állítja hadrendbe. Teszem azt, ad enni az emberiség azon felének, akinek az evés problémaja nem egyenlő a csirke és a disznószték közti választással. De ez nem tartozik történetünkhoz. Szóval tegnap délután felépült a kapcsolat. Egyelőre egyirányú. Kaptunk egy üzenetet. Elfogtunk egy üzenetet. Az már órákkal később világos volt, a világ vezető tudósai számára, hogy a tárgy nem földi eredetű. Ez már csak onnan is világosan látszott, hogy sehol a földön nem található olyan anyag, amiből készült. Húszszor húsz centiméteres négyzet, kb. 3 centi vastag. Az egyik oldalán a címzés. Pontos másolata annak a lapkának, amit mi küldtünk a világűrbe. Bár eléggé érdekes elképzelés volt elküldeni egy üzenetet az univerzumba úgy, hogy csak a feladó mező van kitöltve, hiszen az univerzum azért elég nagy. Úgy értem, tényleg nagyon nagy. Ezek szerint azonban a posta ott másképp működik. Lehet, hogy ha egy ilyen üzenet elsikkad, azért is fejek hullanak. Már ha vannak fejek.

Szóval a másik oldala az üzenetnek már keményebb dió. Első ránézésre egy recés felület. Több órányi vizsgálódás után jöttek rá a tudósok, hogy írást tartalmaz. Több szászor leírva ugyanazt a mondatot, a Föld összes létező nyelvén. Az üzenet elég tömör.

"Az Istenit, halkabban nem tudnátok kiírtani egymást?"

Természetesen senki nem háborodott fel, hiszen a kérdés jogos. Már ha a szomszédra gondolunk, akkor is.