Hát rögvest magam alá csinálok. Bejöttem az irodába, kaptam két könyvet Dénestől, amiket 18 éves koromban olvastam olyan átéléssel, hogy minden lapon kardoztam és nyilakat lőttem és szerelmes lettem és varázslatokat mormoltam és ocsmány szörnyekkel viaskodtam. Utána pedig betettem a Manowar Louder than hell albumat, amit Kokótól kaptam kölcsönbe 1999-ben és ronggyá hallgattam. A CD is újdonság volt nekem. Annyira emlékszem az akkori szobámra, eszembe jutott, ahogy azon a nyáron szállt fel a szőnyegből a finom por a napsütésben, ahogy ráláttam az egész lakótelepre, amikor minden nap átjött egy barátom, hogy szerepjátsszunk, piáljunk, cigarettázzunk, gitározzunk és amikor fel se fogtam, de az egész életem és a mai napom is még csak valahol messze létezett. Csak a most volt. Jó, hogy tudok időutazni. Paska Pista, szeretem ám a Manowart! 18 éves lettem tőle megint. 

Nem kifejezetten azért emeltem ezt ki, mert megőrülök a metálért, van más ilyen zeném is, de ehhez egymillió emlékem kapcsolódik. 18 for a lifetime!