Na, a mozi az elmaradt, mert benéztünk Panka szüleihez, meg a gitáromért a próbaterembe, meg a próbateremkulcsért, meg a papámhoz a lefordításra váró service manualért.

Reggel most jól felhúztam magam. Kicsit megelégeltem azt, hogy semmire nincs időm, hogy állandóan sötétben kell bócorogni, hideg van, fúj a szél, otthon a szemetet nem tudom levinni, mert annyi időt nem töltök otthon, a szüleimet meg fényévente egyszer látom, a hugomról nem is beszélve. Nektek hogy van időtök mindenre? Úgy döntöttem, hogy ma fogok megcsinálni mindent.

Már napok óta a Pokolbéli víg napjaimat olvasom Faludytól és most értem el nagyjából Rajk László peréig. Olvastam én erről a perről már egy könyvet és akkor is a hányinger kerülgetett. Az a megfogalmazhatatlan undor és félelem, hogy az ember ilyen is lehet. Ebben a könyvben is oldalakon keresztül írja le az eseményeket. Nem feltétlenül a Rajk-perről beszélek, hanem általában arról a korról. A tehetségtelen, irigy és buta emberek tobzódásáról. Most reggel ott csuktam be a könyvet, ahol megírja egy vendéglős történetét. Az egyik nap beállított hozzá ez a vendéglős a szerkesztőségbe és arra kérte, hogy segítsen neki. Ugyanis kuláknak nyilvánították és el akarják venni a fogadóját, ami évszázadok óta a családja tulajdonában van. Maga az író is csak a legmagasabb elismerés hangján ír a hely hangulatáról és az ételekről. Persze nem tud segíteni, akármennyire szeretne is, nem ismer befolyásos embereket a minisztériumokban. A fogadós égre-földre esküdözik, hogy bármit tehetnek vele, csak tartsák meg őt legalább pincérnek, szolgál akárkit, de hadd maradjon a fogadóban. Természetesen ez nem lehetséges, hiszen ő már kulák, valamint a helyi párt bölcs vezére akar ott lakni. A fogadós még egy darabig gyűrögeti a kalapját és hazamegy. 

Otthon pedig egy baltával agyonüti apró feleségét és tüdőgümőkóros kislányát, kimegy az istállóba, egyetlen revolvergolyójával agyonlövi a lovát, leszúrja a disznókat és elmetéli a csirkék torkát, majd lemegy a pincébe, megcsapolja az összes hordó borát, hagyja elfolyni, majd felköti magát. Az újságokban pedig megjelenik az írás "Egy bestiális kulák jellegzetes gaztette" címmel. 

Ahogy ezt a részt elolvastam az jutott eszembe, hogy ez a mostani világ szinte semmiben nem különbözik attól, amitől vagy hatvan év választ el. A módszerek mások, de az emberek kapzsisága, butasága és irigysége, rosszindulata a régi. Most is kötik fel magukat emberek, csak most nem a párttitkár miatt vesztik el a megélhetésüket, hanem más miatt. Talán a módszerek változtak. Az, ahogy elveszem a másét. Ahogy eltaposom. Ugyanolyan gátlástalan, ugyanolyan aljas, csak most rózsaszín. Farkas. Veszett hiéna mind.