Régen írtam, mert valószínűleg még engem sem érdekelne mondjuk egy év múlva, ha visszaolvasnám, hogy reggel elmentem dolgozni, aztán hazamentem és otthon pedig aludtam, vagy ettem és aludtam. Azonban a minap rendkívüli esemény történt. Egyébként már előre félek, hogy egyszer a modorosblogon kötök ki, mert ilyen szavakat használok alkalmasint, mint a minap. Megjött a csomagom Hongkongból. Napok óta vártam már, hogy megérkezzen, minden nap lestem a postaládát, hogy hátha találok benne értesítőt, de nem. Nem és nem. Kedden viszont megtaláltam a csomagot az ajtóm előtt. Ez roppant kedves a postás bácsitól, de már alig várom az alkalmat, hogy megkérdezzem tőle, hogy ezt mégis, hogy a picsába gondolta? Letesz az ajtóm elé egy csomagot, amit nekem kellene átvenni? Az a legkevesebb, hogy három darab fali gitártartó volt benne összesen kétezer Ft értékben, de nagyon mérges lettem volna, ha ellopják és rendelhettem volna újra és várhattam volna rá majdnem három hetet megint. Abban meg biztos vagyok, hogy ha megkérdezném, hogy mégis hogyis van ez, akkor csak vállvonogatás lenne. De ennek vége. Van egy másik függőben lévő kis ügyem, ami miatt napokat görcsöltem át, mert azt hittem, hogy én vagyok a paraszt, ha egy hónappal a határidő lejárta után heti párszor megkérdem, hogy mégis hol tartózkodik a MárMindjártMárHolnapMostÉppNemTudomUtalni nevű 45 000 Ft-os tartozása annak a fiatalembernek, akivel szemben vagy túl naiv voltam, vagy egyszerűen csak hülye. Elvileg a héten kellett volna megkapnom. Ha hétfőn elutalta, akkor legkésőbb szerdán. Ugye ma csütörtök van. Mindegy, nem is ez a lényeg, hanem ezentúl nem akarok lelkiismeretfurdalást csinálni abból, hogy kiállok magamért. Mert biztos megbántom. Hát ha ilyen a világ, akkor leszarom. Én megpróbáltam másképp, de csak én álltam a fasz rossz végén. Most pedig hívom a postát.