Annak ellenére, hogy egész múlt héten hullott az aranyat érő májusi eső, meglepően faszán sikerült a hétvégém. Minden mamát sikerült meglátogatni, Panka mamáját is. A szülőket is. Igaz, hogy egyel több hétvégi nap kellett hozzá, de valahogy csak menni fog. Valószínűleg ezt a mama és papalátogatást rendszerré fogom tenni. Pusztán önző érdekből persze. Hiszen, ahogy te viselkedsz a nagyszüleiddel, úgy fognak majd viselkedni veled is az unokáid. Ma műtik a nagymamámat, szóval, ha tehetitek, akkor mondjatok el egy imát érte. Az emberi gondolat ugyanis anyaggá lényegül. Nem tényként állítom, hanem remélem. Ha így van, akkor miért ne lehetne a közös gondolatnak nagyobb az ereje. Összeadódva. Pont, mint a fizikában. Ha többen gondolunk arra, hogy meggyógyuljon a mamám, akkor talán összejön. 

Hopp, most hívott apukám, hogy mégsem műtik a mamát ma. Majd kap új időpontot állítólag. Azért rágondolni lehet. 

Egyébként elkezdett annyi dolgom lenni, hogy alig van időm bármire is. Azért az elmúlt hétvégét meghúztuk, volt millió buli, délutáni sütés, déli sütés, élményfürdő, tengeri sós felöntés (hála Istennek, semmi köze a beöntéshez), sport ésatöbbi. Ilyen hétvégét tervezek most is. Kávézáróbuli meg valamit kitalálunk szombatra is.

Halló, irány a festői Port Said!