Büdösek! Bármi ármi!

 2007.08.02. 21:02

Bár a történet egyes részeit kiszíneztem picit, azért ez a színtiszta igazság.

Ma munka után úgy gondoltam, hogy a reggeli egy órás csendes utazgatásom után biztosítok még egy lehetőséget a BKV számára, hogy megmutathassa, hogy mégsem ez a legvisszataszítóbb módja a közlekedésnek a fővárosban. Bár induláskor még kacérkodtam a gondolattal, hogy a Metró segítségét veszem igénybe, de aztán a hívogató napfény, meg a föld alatti sötétségnél valamivel impulzívabb felszíni utat választottam. Itt basztam el.

Felpattantam a piros hetesre. Pár rendkívül sportos, roppant nagy méretű szatyorral megáldott, minden bizonnyal a harmadik infarktusán túl lévő, ennek ellenére roppant ruganyos és sportos idős hölgy taszajtott hátra, azonnal az ajtónyitásnál. Ezt nem bánom, mert rendkívül figyelmes vagyok. Aztán felmásztam. Kezemben a Fazekas Herri kalandjai a Sajtszagú iskolában 5. részre. Állva is tudok olvasni. Okosan. Szóval itt kezdtem azt gondolni, hogy a legnagyobb problémám a lapozás lesz kanyarban. DE! Szóval itt basztam el. Felszállt 4 ember. Vagy valami olyasmi. Három közülük 30 körül járhatott, a negyedik életforma olyan 50 lehetett. Kezdeném azzal a jellemzésüket, hogy annyira kibebaszott büdösek voltak, hogy majdnem beokádtam. Megpróbálom visszaadni az eszmecseréjüket.

Öreg: - Haahaaarmincnééégy!

Fiatalabb: - Mi? Mit nézöl öreg?

Öreg: - Armincééégy! ééééggy!

Fiatalabb: - Hát ez hülye. Olyan hülye vagy bazmeg, mint a faszom. (2x) Mi harcminnégy te vén fasz? Mi? Mi HARMINCNÉÉÉÉÉÉÉGY? Hehe. Ez hülye.

Itt az öreg nagyon koncentrált egy darabig, meg is mozdult ( a felkavarodott levegőtől bokákolás ), majd kibökte a várva-várt választ, bizonyítandó, hogy a verbális kommunikáció nagymestere:

-Te! Te, annnníí!

Fiatal: - Hát most nekem mondod bazdmeg, hogy hány éves vagyok? Hát ez hülye! (2x) (Bazdmeg, faszom stb. )

Az öreg teljesen felháborodott az őt ért alaptalan vádakon. Egyrészt nem is olyan hülye ő ugye, mint ennek a tacskónak a hímvesszeje, másrészt meg mit képzel magáról a világ, hogy amikor ő bölcsessége gyöngyszemeit ideszórja a disznók elé, akkor még őt hordják le? Ezért jogos felhorgadásában eképpen vágott vissza ( jelezném rendkívül szellemesen):

- Naa. Nnnnaaa. Akkóóóó?

Majd leült mellém, hozzámnyomta kellemes illatű szatyrát, meg a kis dolgos kezeit és elszenderett. Álmodj szépeket.

A bejegyzés trackback címe:

https://mestahh.blog.hu/api/trackback/id/tr8131065

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása