Természetesen nem biztos. Körülbelül úgy érzem magam, mintha a belső szerveimen átment volna egy úthenger. Aztán öntött volna a sebekre sós citromlevet. Szóval annyira nem jól. Azért megpróbálom értelmesen leírni, hogy mi hogyan történt a hétvégén. A Nyomorult Ringyó Fesztivál 2007 napjain.
A péntek erősen kezdődött, mert mire odaértem a Diákpresszóba olyan 7 óra felé, addigra Levi, Tomika és Karcsi már nagy erőkkel italokat ittak. Tomika és Levi kártyáztak is, de mivel Levi folyamatosan vesztett ezért kiderült, hogy tulajdonképpen a játék szar. Meg a nyerőgép is, mert az sem adott pénzt Leventének. Gyorsan bekapkodtunk pár sört, aztán átvonultunk a kávéházba, ahol Retroparti következett. Már megérkezéskor lerendeztük, hogy kiröhögtek minket, mert játszunk a Nótenksszel. Valamint remek volt, mert olyan csudásan elegáns voltam, hogy arról is mesélnem kell. Egy az, hogy megmostam a hajam. Már most ez nem menne eseményszámba, mert szoktam ilyet csinálni, csak kitaláltam, hogy megfésülködöm. Ami azért nagyon jó, mert borzalmasan áll nekem. Ezen kívül úgy gondoltam, hogy rendkívül ápolt hajkölteményemet megfejelem egy rendkívül ápolatlan borostával. Ezt Lilla szóvá is tette, meg mondta, hogy randa vagyok és csúf a hajam. Ennek folyományaképpen olyan lelki torzulásokat szenvedtem, hogy inom kellett egy csomó junájmukkot. Ennek aztán az lett a következménye, hogy zárásig táncoltunk, mint az őrültek, meg próbáltunk minél nagyobb hülyét csinálni magunkból. Leventéék atlétatrikóban vezényeltek a tömegnek. Nagyon részletesen nem tudom elmondani, hogy én mit csináltam, viszont tuti, hogy kibebaszott nagy buli volt. Aztán mikor bezárt a könyvtár, akkor Tomi, Levi, Zsofó, PRéééééhéééééhéééka és Mestike elmentek a benzinkútra kaját, valamint szeszt venni. Aztán ezen sorok ügyes kis írója a vajszínű nadrágjában hentergett a betonon. Mert ilyen eszes. Még szerencse, hogy értelmiséginek tartom magam. Aztán hazataxiztunk. Bár szerintem mehettünk volna busszal is, mert már tuti jártak. Leventétől meg olyan szépen elköszöntünk, hogy sehogy, mert ronda disznók vagyunk. Másnap reggel a hugom keltett fél 12 felé, hogy máris menjünk anyukámhoz ebédezni. Sokat nem igazán pusztítottam, mert féltem, hogy kijön. Aztán mikor sétáltam haza, gondoltam felhívom a Stukkert, hogy jöjjön le egy cigire. Így is cselekedtem. Aztán felébredt és lejött. Aztán gondoltam elmegyünk a Platánba egy kávéra, mert azt csak lehet még. Jelzem Tomikán az a póló volt, amiben aludt. 13:00. Leültünk egy kávéra és megittuk az első sört. Ez volt a jele annak, hogy valami nagyon csúnya dolog fog kibontakozni este, de ezt akkor még nem sejtettük. Aztán megittunk még egy sört, mert azt még talán megtehetjük. Tamás átjött hozzánk, hogy csinálunk neki blogot, meg megiszunk még pár sört. Aztán megittunk párat. Édesapám megtömött minket házipálinkával. Aztán átjött Pan cigizni. Aztán mire szerencsétlen elvitt minket 6 után nemsokkal a Bojtiba, addigra Tomi már egyet szundított. Azért mentünk a Bojtiba, mert nekem ott lett volna osztálytalálkozóm. Héttől. A Zolival, mert csak ő jött, meg mert ő jövő héten nem tud jönni az igazira. Aztán preosztálytalálkoztunk. Aztán mikor bejutottunk a Bojtiba, akkor derült ki, hogy igazából a Diákba kell menni, csak eltévesztettem a helyet. Mire odaértünk, addigra elcsattant egy róka is. Ott aztán diskuráltunk sokat, meg játékgépeztünk igen nagyban, nyertünk majdnem 100 Ft-ot. Aztán kaptunk a nagyon kedves tulajoktól palacsintát. Kicsit későn érkeztünk, mert Zoliék még lecsót is kaptak kicsivel hét óra előtt. Ott volt még a Jámbor Krissz is, meg a Murci is. Aztán nagyon jót beszélgettünk. Mire átértünk a kávéba, addigra már a beszéd funkciót kikapcsoltuk és áttértünk az igazi hardkór túlélőversenyre, a kemény töményezésre. Ezt odáig sikerült fejleszteni, hogy hajnalban, mikor a "jár a faszom a szádba, berszerker" című dalt ordítottam, akkor Vali csúnyán lebaszott, hogy nagyon mocskos a szám, valamint kussoljak, mert ő ezt nem akarja hallgatni. Hozzáteszem igaza van, csak próbálja meg ezt megmagyarázni egy éti csigának. Mert értelmem körülbelül annyi volt. Bár az éti csiga nem iszik meg egy köbméter unikumot azt hiszem. Nem az a hirtelen fajta, mint én. Aztán Dió átszállítmányozta a bandát Panékhoz, ahol Tomi még inni akart én meg nagyon nem, aztán kaptunk enni rokfortos pulykát, ami roppant finom volt, aztán én hazasétáltam. Egészen mutter lakásáig, mert sajnos nem tudtam teljesen hazáig menni, meg nagyon fáztam és a Májkölnájt bőrkabátom sem segített ezen. Most pedig valószínűleg elpusztulok. Bár kicsinyt mintha jobban vónék... kopp-kopp-kopp.
Kíváncsi leszek a Tomi ugyanezt hogyan fogja megírni a remek új blogjában. Ha lesz átfedés, akkor az jó.
A péntek erősen kezdődött, mert mire odaértem a Diákpresszóba olyan 7 óra felé, addigra Levi, Tomika és Karcsi már nagy erőkkel italokat ittak. Tomika és Levi kártyáztak is, de mivel Levi folyamatosan vesztett ezért kiderült, hogy tulajdonképpen a játék szar. Meg a nyerőgép is, mert az sem adott pénzt Leventének. Gyorsan bekapkodtunk pár sört, aztán átvonultunk a kávéházba, ahol Retroparti következett. Már megérkezéskor lerendeztük, hogy kiröhögtek minket, mert játszunk a Nótenksszel. Valamint remek volt, mert olyan csudásan elegáns voltam, hogy arról is mesélnem kell. Egy az, hogy megmostam a hajam. Már most ez nem menne eseményszámba, mert szoktam ilyet csinálni, csak kitaláltam, hogy megfésülködöm. Ami azért nagyon jó, mert borzalmasan áll nekem. Ezen kívül úgy gondoltam, hogy rendkívül ápolt hajkölteményemet megfejelem egy rendkívül ápolatlan borostával. Ezt Lilla szóvá is tette, meg mondta, hogy randa vagyok és csúf a hajam. Ennek folyományaképpen olyan lelki torzulásokat szenvedtem, hogy inom kellett egy csomó junájmukkot. Ennek aztán az lett a következménye, hogy zárásig táncoltunk, mint az őrültek, meg próbáltunk minél nagyobb hülyét csinálni magunkból. Leventéék atlétatrikóban vezényeltek a tömegnek. Nagyon részletesen nem tudom elmondani, hogy én mit csináltam, viszont tuti, hogy kibebaszott nagy buli volt. Aztán mikor bezárt a könyvtár, akkor Tomi, Levi, Zsofó, PRéééééhéééééhéééka és Mestike elmentek a benzinkútra kaját, valamint szeszt venni. Aztán ezen sorok ügyes kis írója a vajszínű nadrágjában hentergett a betonon. Mert ilyen eszes. Még szerencse, hogy értelmiséginek tartom magam. Aztán hazataxiztunk. Bár szerintem mehettünk volna busszal is, mert már tuti jártak. Leventétől meg olyan szépen elköszöntünk, hogy sehogy, mert ronda disznók vagyunk. Másnap reggel a hugom keltett fél 12 felé, hogy máris menjünk anyukámhoz ebédezni. Sokat nem igazán pusztítottam, mert féltem, hogy kijön. Aztán mikor sétáltam haza, gondoltam felhívom a Stukkert, hogy jöjjön le egy cigire. Így is cselekedtem. Aztán felébredt és lejött. Aztán gondoltam elmegyünk a Platánba egy kávéra, mert azt csak lehet még. Jelzem Tomikán az a póló volt, amiben aludt. 13:00. Leültünk egy kávéra és megittuk az első sört. Ez volt a jele annak, hogy valami nagyon csúnya dolog fog kibontakozni este, de ezt akkor még nem sejtettük. Aztán megittunk még egy sört, mert azt még talán megtehetjük. Tamás átjött hozzánk, hogy csinálunk neki blogot, meg megiszunk még pár sört. Aztán megittunk párat. Édesapám megtömött minket házipálinkával. Aztán átjött Pan cigizni. Aztán mire szerencsétlen elvitt minket 6 után nemsokkal a Bojtiba, addigra Tomi már egyet szundított. Azért mentünk a Bojtiba, mert nekem ott lett volna osztálytalálkozóm. Héttől. A Zolival, mert csak ő jött, meg mert ő jövő héten nem tud jönni az igazira. Aztán preosztálytalálkoztunk. Aztán mikor bejutottunk a Bojtiba, akkor derült ki, hogy igazából a Diákba kell menni, csak eltévesztettem a helyet. Mire odaértünk, addigra elcsattant egy róka is. Ott aztán diskuráltunk sokat, meg játékgépeztünk igen nagyban, nyertünk majdnem 100 Ft-ot. Aztán kaptunk a nagyon kedves tulajoktól palacsintát. Kicsit későn érkeztünk, mert Zoliék még lecsót is kaptak kicsivel hét óra előtt. Ott volt még a Jámbor Krissz is, meg a Murci is. Aztán nagyon jót beszélgettünk. Mire átértünk a kávéba, addigra már a beszéd funkciót kikapcsoltuk és áttértünk az igazi hardkór túlélőversenyre, a kemény töményezésre. Ezt odáig sikerült fejleszteni, hogy hajnalban, mikor a "jár a faszom a szádba, berszerker" című dalt ordítottam, akkor Vali csúnyán lebaszott, hogy nagyon mocskos a szám, valamint kussoljak, mert ő ezt nem akarja hallgatni. Hozzáteszem igaza van, csak próbálja meg ezt megmagyarázni egy éti csigának. Mert értelmem körülbelül annyi volt. Bár az éti csiga nem iszik meg egy köbméter unikumot azt hiszem. Nem az a hirtelen fajta, mint én. Aztán Dió átszállítmányozta a bandát Panékhoz, ahol Tomi még inni akart én meg nagyon nem, aztán kaptunk enni rokfortos pulykát, ami roppant finom volt, aztán én hazasétáltam. Egészen mutter lakásáig, mert sajnos nem tudtam teljesen hazáig menni, meg nagyon fáztam és a Májkölnájt bőrkabátom sem segített ezen. Most pedig valószínűleg elpusztulok. Bár kicsinyt mintha jobban vónék... kopp-kopp-kopp.
Kíváncsi leszek a Tomi ugyanezt hogyan fogja megírni a remek új blogjában. Ha lesz átfedés, akkor az jó.
