Az egyik utolsó Don Quijote vagyok. Roppant, önző szélmalmokat álmodok. Néha küzdök, de aztán, jaj, futok és Újabb szélmalmokban elbukok.És sehol egy Cervantes, aki e rabnak,E fáradt testbe zárt lüktető izomnak Szándékát sejtené. Vagy legalább egyPillanatra tapintaná meg…