Idei első munkanapomon természetesen elaludtam. Igaz most nem annyira, mint tavaly állandóan, de azért nem így terveztem. Ahogy én képzeltem, úgy lett volna a napom, hogy bemegyek dolgozni, fitten, mindenkinek mosolygok szépen és tanulok háromig, amikor is megszököm haza és itthon is tanulok. Ehhez képest megérkezésem utáni második percben haza akart küldeni a főnököm, mert nem tudtam beszélni, annyira köhögtem és mivel látott valami pusztító dél-amerikai vírusról filmet, ezért megijedt, mert azt hitte olyanom van keverve valami mutáns TBC-vel. Mondjuk, amennyire köhögök, ez még elő is fordulhat. A mai nap híre, hogy célegyenesbe fordult vajúdásásom első közös szerelemgyerekemmel. Az édesanya roppant ideges (első szülés), az édesapa is, mert apás szülés lesz. Remélem nem lépnek fel komplikációk. Mindenki drukkol. Há' és...