Reggeli

 2008.01.16. 10:30
Kiment a konyhába es levett  a polcról egy poharat. Úgy gondolta, hogy majd munka után elmosogat, mert most nincs kedve. Megtörölte fáradt szemeit és egy teafiltert keresett abban a kis fémdobozban, amit talán valamelyik nagynénjétől kapott. Igaz, hogy kicsit elaludt megint, de muszáj meginnia egy teát, mert különben nem fog észheztérni. Pedig minden nap egyre könnyebb lesz a munkája. Marketing-igazgatóként dolgozott egy multinacionális vállalatnál. A konkurencia nagyon meggyengült az utóbbi időben, tulajdonképpen nem volt semmi más dolga, mint ezt kihasználni. Pedig tudta ő nagyon is jól, hogy a saját szolgáltatásuk es termékcsomagjuk azért nem az igazi. Tulajdonképpen azt is lehetne mondani, hogy bárki, aki igénybe vette a szolgáltatásaikat, azonnal átpártolt volna a konkurrens céghez. Ügyvédjeik azonban olyan körmönfont szerződéseket, hűségnyilatkozatokat irattak alá, hogy nem lehetett kiskaput találni. Szóval egesz jól ment ebből a szempontból a bolt.
Még emlékezett azokra az időkre, amikor a másik vállalatnál volt. Igaz, nem volt ekkora a piac még akkor, de azért nagyon szép idők voltak. Egy fiatal lelkes csapat, akik igyekeztek megváltoztatni a világot. Elsősorban a főnök volt roppant innovativ, csupa újitással állt elő. Ebből származott aztán a baj is, mert az egyik nap megkerdőjelezte a főnök meglehetősen autokratikus döntéseit, majd miután csúnyán megalázták, megpróbálta megfúrni a projektet. Természetesen azonnal kirúgták. Szivesen visszacsinálta volna, de most már nem lehetett mit tenni. Bár most jobban álltak, mint a régi cége. A képükbe nevethetett volna. De már az ügyfelek sem érdekeltek annyira. Naponta egyre többen vannak. Nem győzi ő már ezt.
Kavargatta egy darabig a közben elkészült teát, majd lassan belehörpintett. Az első kortynál fel is szisszent:
- Az istenit, de forró...

Otthagyta a maradékot es kabátot vett, hogy elinduljon munkába. Minden nap ugyanaz. Óvatosan lépett ki a fényre. Előző nap is beverte a szarvait. Megcsóválta a fejét, miközben bezárta az ajtót. Menni kellett. Sokan vártak rá.

A bejegyzés trackback címe:

https://mestahh.blog.hu/api/trackback/id/tr49299366

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása