Véget ért a második hétvégém a teljes absztinencia jegyében. Valamivel kevesebb értetlen arcot és megrovást kaptam, mint egy hete. Talán nem is olyan hihetetlen, hogy valaki, aki rendszeresen elsziv napi egy doboz cigit, mulatozás név alatt megiszik egy köbméter égetett szeszt, valamint húst hússal eszik néha ne csinálja ezt. Egyébként nagyon jól esik ez a megtisztulás. Pénteken voltam Zsofó meglepetés szülinapján, ami szerintem nagyon jól sikerült, remélem Zsófónak tetszett annyira, mint amennyire meghatódott. Aztán táncikáltunk is picit. Meg próbáltam trécselni, de nem ment valami jól. Ezen a részén még dolgoznom kell. Nem keveset. De mindenért kárpótolt az a felfedezés, hogy létezik a szombat reggel. Ugyan a kutyám ugatott fel ismét, de most még ez sem tudott felidegesiteni. Mivel nagyon nyugodt voltam, ezért megtaláltam a vesszőparipámat és elkezdtem azon idegeskedni. Tudniillik nem működik az M-Audio Fast Track USB hangkártyám. Nagy vágyam lenne, hogy ha leülök, akkor mindenféle kibaszott pattogó zaj nélkül tudjak felvenni latency nélkül. Azt hiszem ez nem lenne olyan nagy kérés, hamár az a kurva hangkártya erre van kitalálva, meg még drága is. Ezzel kb. el is voltam egész nap. Meg voltam zenélni 120 perces Makoviccsal és Tikmannel. Ez egész jó szórakozásnak bizonyult. Az egyetlen negatívumot az jelentette, hogy 120 perces Makovics kedvese úgy forgatta a szemeit, hogy azt hittem kitört a világháború, amikor kiderült, hogy halvány fogalmam sincs arról, mi az a Dojcse Banana. Először azt hittem, hogy valami új zöldséges a belvárosban. Aztán mikor ez kibukott, akkor Gertáj fenyegetően felvázolta az apokaliptikus képet, hogy hát így hogy fogok ruhát venni a feleségemnek és különben is. Nem egyszerű az élet. Bár ettől a problémától feleség nélkül nem kell tartani, szóval inkább ennél a megoldásnál maradnék egyelőre. De azért azt meg kell említeni, hogy Gertáj hozott nekünk csintalant, ami nagyon finom volt. Meg megettünk egy kevés sültkrumplit a szőnyegről. Az is finom volt, bár azt Ákos nagymamája csinálta, nem pedig Gertáj.
Este voltam koncerten, ahol trécseltem, meg kaptam süteményt Lillától, akinek névnapja volt, mégis olyan búvalbaszott arccal mászkált, mint egy búvalbaszott izé. Biztos fáradt volt a süteménysütéstől, mert a sütemény azért kurvajó lett. A koncerteket is meghallgattam. Ismét meggyőződtem róla, hogy kis megyénk TommiLíje a Geri, akinek már állandó eposzi jelzője lesz nálam az állat. Mert ahogy az dobol, olyan nincs. Na majd meglássuk közelebbről vasárnap, mert szerintem kimegyek zenélgetni hozzájuk.
Egyébként is. A mindenre érvényes új jelszavam. Majd meglátjuk. Majd meglátjuk...