Ma kifejezetten nyűgösen keltem. Pedig kialudtam magam. A nyűgös ébredéshez hozzájárult az is, hogy mivel nem volt itthon ennivaló, ezért egy almát vacsoráztam. Reggelre a helyzet nem változott, kaja változatlanul nem volt. Mármint ezt úgy értem, hogy semmi olyan, amit megennék. Kis családom tökéletesen ignorálja, hogy én nem eszem húst. Tehát mondjuk kolbász, valamint zsírszalonna nagy mennyiségben megtalálható, egyébként tök üres a hűtő. Maradt a vajas pirítós, mézes kenyér. A reggelemet nem dobta fel túlságosan az sem, hogy 1 órára temetésre mentem, amin utoljára, hála Istennek 8 éve voltam és akkor is teljesen kikészített lelkileg. Szóval már előre nagyon nyűgös voltam.

Egyébként sem tudok szembenézni múlandó mivoltommal és egyetlen ezzel kapcsolatos kérdésemre sem tudok magamnak válaszolni. Ilyenkor aztán meg főleg gondolkozhat az ember, hogy mit miért is, meg hogyan is. Olyan végtelenül szomorú látni a gyászoló rokonokat. Bele sem merek gondolni, hogy mit érezhetnek. Sírni látni egy barátodat és tudni, hogy semmiképpen nem segíthetsz. Látni, ahogy az ittmaradt férj valahova messzire néz, ahol még ugyanúgy vele van az, aki most elment. Hihetetlen, hogy egyszer ott fogunk ülni mi is. Én is. Vagy engem fognak leengedni és optimális esetben lesz, aki szomorú lesz. Azt hiszem, hogy végülis csak és kizárólag nem lehet ennyi ez az egész. Megszületni, gyereket csinálni, örülni, néha sírni és utána menni a dobozba. Biztos, hogy a lényegnek a szeretethez van köze. Az utolsó, végső lényegnek. Csak megfogalmazni úgy sem tudom. Meg megérteni sem, amíg minden őszinte emberi megnyilvánulást úgy irigylek másoktól. Mert másokon látni őszinte örömöt, meg jóindulatot, amit néha én mesterkéltnek érzek magamban.
El akarok kicsit bújni csendben és millió ember között ordítani. Tisztán, egészségesen ébredni minden reggel és kocsonyarészegre inni magam és elpusztítani mindent. Valakit nagyon szeretni és odaadni neki mindent és megvetni a gyenge érzelmeket és másokét kihasználni. De úgy Istenigazából már tudom is a mindenre megfelelő válaszomat. Gitározni fogok. Szar számokat és nagyon jókat és nyálasat és tököset és tisztát és rücsköset. Arra vágyom, hogy minden nap ez után hanyattbaszhassam magam az ágyon és megnézhessek egy AC/DC koncertet défaudén. Vagy esteleg Kadlott Karcsit.