Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer három legény. Ez a három legény egy legénylakásban lakott nagy egyetértésben lájk koszosmalacok.
A legnagyobb legény komoly férfi volt, az asszonyok versengtek a kegyeiért, ő mégis csak egy férfinevű nőt szeretett. Ez a legnagyobb legény mindig korán kelt, és korán is feküdt, szorgalmasan és keményen dolgozott, hogy boldoguljon és mindig mindent rendben tartott szépen. Szerették is a másik két legények és általában mindenki, kivéve, ha ivott. Ilyenkor nem volt ugyan duhaj, de mivel a asszonyok szerették csibészes mosolyát, ezért sok kellemetlensége támadott. Ez a legnagyobb legény volt a legszorgalmasabb legény a Földön.
A második legény szorgalmas deák volt. Ritkán hagyta el a legénylakást és olyankor járatlan utakon járt. Mindig és mindenből tanult. Ha este ment járatlan utakra, akkor másnap például járni. Roppantul sokat tanult, de sajnos nem vetette meg az ördög bibliáját sem és sokszor lelt rá a hajnal, ahogyan a sátáni lapokat fixírozva szopta nikotin anyánk keserű csecsét. De ez a legény még ebből is tanult. Ez a középső legény volt a legokosabb, akit a hátán hordhatott a Föld.
A harmadik legény trubadúr szeretett volna lenni, de sajnos a falu összes trubadúrállását már betöltötték és az összes trubadúradón nagyon populáris minnezengerek és lantosok és kobzosok és mindenféle csepürágók ontották az értékelhetetlen művészetet. Ezért a legkisebb, harmadik fiú szoftverfejlesztő lett. Úgy gondolta, hogy ha már ilyen szoros kapcsolatba került az IT technológiákkal, akkor megpróbálja interneten fizetni a számláit. Hörrr. Háárrrr. De mit képzeltél, jajj, harmadik, s egyben legkisebb fiú. Olyat nem lehet!
Így a harmadik legényt megütötte a guta. Valamint a Magenta színű telefontársaság kurvaanyját.
Azt azonban megjegyezném, hogy a forrás szerint az ügyintéző hölgy annyira kedves és aranyos volt, hogy rá nem vonatkozik az utolsó mondat. Nem tudom, mi volt ma veletek lányok. Egyszerűen mindannyian meseszépek voltatok és mosolygósak. Egy ilyen borús napon. Ki érti? Mindenesetre köszönöm. Valamint köszönöm szépen minden egyes nap. Még akkor is, ha nem írom ide. Köszönöm szépen.
A legnagyobb legény komoly férfi volt, az asszonyok versengtek a kegyeiért, ő mégis csak egy férfinevű nőt szeretett. Ez a legnagyobb legény mindig korán kelt, és korán is feküdt, szorgalmasan és keményen dolgozott, hogy boldoguljon és mindig mindent rendben tartott szépen. Szerették is a másik két legények és általában mindenki, kivéve, ha ivott. Ilyenkor nem volt ugyan duhaj, de mivel a asszonyok szerették csibészes mosolyát, ezért sok kellemetlensége támadott. Ez a legnagyobb legény volt a legszorgalmasabb legény a Földön.
A második legény szorgalmas deák volt. Ritkán hagyta el a legénylakást és olyankor járatlan utakon járt. Mindig és mindenből tanult. Ha este ment járatlan utakra, akkor másnap például járni. Roppantul sokat tanult, de sajnos nem vetette meg az ördög bibliáját sem és sokszor lelt rá a hajnal, ahogyan a sátáni lapokat fixírozva szopta nikotin anyánk keserű csecsét. De ez a legény még ebből is tanult. Ez a középső legény volt a legokosabb, akit a hátán hordhatott a Föld.
A harmadik legény trubadúr szeretett volna lenni, de sajnos a falu összes trubadúrállását már betöltötték és az összes trubadúradón nagyon populáris minnezengerek és lantosok és kobzosok és mindenféle csepürágók ontották az értékelhetetlen művészetet. Ezért a legkisebb, harmadik fiú szoftverfejlesztő lett. Úgy gondolta, hogy ha már ilyen szoros kapcsolatba került az IT technológiákkal, akkor megpróbálja interneten fizetni a számláit. Hörrr. Háárrrr. De mit képzeltél, jajj, harmadik, s egyben legkisebb fiú. Olyat nem lehet!
Így a harmadik legényt megütötte a guta. Valamint a Magenta színű telefontársaság kurvaanyját.
Azt azonban megjegyezném, hogy a forrás szerint az ügyintéző hölgy annyira kedves és aranyos volt, hogy rá nem vonatkozik az utolsó mondat. Nem tudom, mi volt ma veletek lányok. Egyszerűen mindannyian meseszépek voltatok és mosolygósak. Egy ilyen borús napon. Ki érti? Mindenesetre köszönöm. Valamint köszönöm szépen minden egyes nap. Még akkor is, ha nem írom ide. Köszönöm szépen.