Tegnap volt Szent Patrik napja. Ez mindössze azt jelenti, hogy tegnap kellett volna a messzi Irországban csatakra inni magát az egész brigádnak. Ebből mindössze Kuki teljesitett megfelelően, aki ugye már délután nekilátott az alkoholnak ott a messziben.
Tamást fél ötkor szedtem össze a Blahán. Mivel nem volt kulcsa a lakáshoz, ezért nem tudott bejutni nélkülem. Ez a motivum még fontos lesz, nem elfelejteni. Otthon odaadtam neki a kulcsát, amit feltett a kulcscsomójára eszesen. Én nekiálltam zongorázni illetve gitározni, Tamás pedig olvasni. Bandi ezalatt a bányában kopácsolt.
Egyszer csak csengett a telefon. Gitározás közben azt vettem ki, hogy valamilyen meghivás ellen tiltakozik a Tomi. Hosszan. Egy jó óra múlva csöngettek. Zozi érkezett, aki azonos az előző telefonálóval és hozott Tamásnak Guinnes-t, meg az ultimátumot, hogy mennek inni. Az ilyen nyomást, Tomás nem igazán tudja elviselni, ezért elment. Itt kezdődik a vicces rész. Igazából ez csak most vicces, éjjel egy hajszálon múlt, hogy ma nem a fantomképem mosolyog a kékfényben.

Kettő óra után csengett a telefonom. Egy, a várakozásokhoz képest meglehetősen józan Tamás kért, hogy engedjem be, mert nem vitt kulcsot. Kimásztam az ágyból, eltrappoltam a bejárati ajtóig. Az ajtó be sem volt zárva. Ekkor már sejtettem, hogy Tamás telefonbeli józansága csak valami hihetetlen fokú önuralom eredménye. Az ajtót kitárva nem csalódtam. Senki nem ismerte volna fel a küszöbön álló, fél méteres amplitúdóval dülöngélő, idiótán vigyorgó, rendkivül büdös, takonyrészeg csövesben (zöld kalapban és farsangi szemüvegben) bölcsész barátomat. Miután tapintatosan közöltem vele, hogy baszódjon meg és nyitva volt az ajtó, 2 perces fáziskéséssel fel is nevetett. Mire beértem a szobába, az összes létező lámpa égett. Lekapcsoltam a báli világitást és felkapcsoltam egy kisebb lámpát. Tamás ez idő alatt magára rámolta a fürdőszobai polcot, valamint minden létező dolgot levert, ami az útjába került. Gondoltam, hogy lefekszem, hiszen sokáig már nem lesz ébren. Ezt a gondolatomat követte a másik fél részéről egy nem teljesen adekvát, jó fél perces fingás, aminek nagyon örültem. Ezek után megjelent a szobában a teremtés koronája, Tamás. Lekapcsolta a nagyvillanyt, mert nagyon tapintatos is és nem akar felkelteni. A dolog szépséghibája annyi volt, hogy ugye én már lekapcsoltam hamarabb. Ezért ő felkapcsolta. Ez már akkora processzoridőt igényelt, hogy sokáig állt és nézte megkövülten a jelenséget. Biztos valami bennszülött átok!

Ezek után finoman kivitelezett mozdulattal lekapta a nadrágját, ezt követte hat lépés balra és a fránya eldőlni készülő asztal megtámasztása, majd utána a felsőruházat eltávolitása öt piruettel jobbra és a bizonytalanul álló fotel támogatása. Innen középút az ágy.

Mondom, most nagyon nevetek, de tegnap este kicsit pipa voltam. Remélem alakul majd forditva is. Tuti a fejeden fogok ugrálni Tomi!