Mondtam már a héten, hogy nálam nincs is negativabb ember? Meg, hogy mennyi mindent utálok. Öregkoromra (kábé fél év múlva) egy zsémbes öregember leszek. Szóval.
Utálom a tömeget. A kis tömeget is. Az egészen picit is. Utálom a koszt, a cigicsikkeket, a hányás és pisa és a jóég tudja milyen foltokat az utcán. Utálom, hogy hozzámérnek idegenek. Utálom, ha löködnek. Azt is utálom, hogy utána én kérek bocsánatot. Utálom a kutyákat is. Utálom az olyanokat is, akik a kibaszott krokodilölésre kitenyésztett, génmanipulált tacskót szájkosár nélkül sétáltatják. Utálom a nyugdijasokat, akik nyitott esernyővel állnak be a buszmegállóba és én igy nyugodtan fossá ázhatok. Ha esetleg megpróbálok odaavászkodni, akkor még le is basznak. Utálom a röplaposztogatókat. A pénzkérőket. A megtisztelnélafigyelmeddel árusokat. Utálom a nagyhangú szarháziakat is. Akik az utcán élnek családi életet. Utálom, ha a villamoson szotyiznak. Utálom, ha tizenéves szarháziak bazdmegelnek, meg röpködnek az olyan szavak, amiket én is csak ritkán használok. Utálom, h büdösek az emberek. Azt is utálom, hogy rondák. Utálom a forgalom elviselhetetlen zaját. Mindenhol látni az úgymaradt életeket. A kibaszott közönyt az arcokon. Még akkor is teljesen kiborit ez a város, ha csak 20 percet kell utaznom a munkahelyemre és közben végig olvasok. Azt hiszem érzékelhető, hogy nem volt valami jó napom. Vagy hetem. Miért nem mentek innen el? Megfojt ez a kurva város. Tatát akarok.
