Halihó. A hétvégém meglehetősen kellemesen telt. Ami nem bírt elszaladni, azt megittam. Pénteken voltam Wojon Árva művészúrnál, aztán cipeltem a hugom fenekét és mire eljutottam odáig, hogy igyak, addigra már álmos lettem és fáztam, szóval hazamentem okosan. Szombaton annyi dolgot csináltam. Először is bekapcsoltam a picsa üzemmódot, betettem az autóban a jó öreg Zakk Wylde muzsikáját 17-es hangerőn, hadd tudja meg a város, hogy mi az a betonozás. Ablak lehúz ééééés. Irány az ékszerész. Itt aztán kiderült, hogy az ujjaim vastagsága vetekszik egy lányéval. Sokat jártam építkezésekre, meg imádom a fizikai munkát. Ebből is kitűnik. Ha egy kis munka van, mondjuk egy könnyed kapálás, mindjárt tolakszom, meg könyökölök, hogy engedjenek engem is. Mondtam már, hogy füvet nyírni utálok? Szóval 62-es. Mielőtt a végleges elhülyülést feltételeznétek, nem váltok fuxos repperbe, csak a végzősgyűrűmhöz kell.
Az ékszerész után lementem Ákossal a próbaterembem kipróbáltuk az új lábdobbőrt és az új csájnát. Disznó. Ez a Makovics egész ügyesen kalapálja már a málházós dolgokat is. Ridzsidzsidzsi! Voltam a várban is, találkoztam Pankával és csapatával, körbenézelődtünk, aztán kimentünk a lóversenyre a fürdőhöz, aholis találkoztunk Mővel. Mő éppen a lószállítót takarította, mert Többsincs nevű lova összeszarta. Mőék érdekesen nevezik el az állataikat. Volt egy kutyája, aki úgy múlt ki, hogy Mő áttolatott rajta a lószállítóval. Mintha ez nem lenne elég, szerencsétlen állatot pont úgy hívták, mint a miniszterelnököt. Érdekes. Bár ha lenne bulldogom, akkor Caligulának hívnám az tuti.
Délután kivittek egy házibuliba gitárostul, aholis fellépett a Légió zenekar, a szünetekben meg dzsem. Egy Zsolt nevű palinak volt a 40. szülinapja. Zsoltnak olyan kék szeme van, hogy Terenszhill bekaphassa. Bár Terenszhillt szeretem nagyon. Aztán volt Légió koncert ugye, akiket nagy mennyiségben tudok meghallgatni. Árva Gabi gitárjátékát változatlanul az autizmus valamely szerencsés formájának tartom, mert amit az a pali művel a gitárral, az valami hihetetlen. Nna. Sajnos a művészet közben lerészegedtem. Apám fél kilenc fele elvitt a Szörfbe, utána meg az ufók vittek más helyekre. Voltam a kávéban, fogalmam sincs mit csináltam, tuti ordítottam, megittam egy köbméter röviditalt sörrel, vagy borral. Lehet, hogy inkább és borral. Hülyeséget beszéltem mindenkinek. Tamás összeszólalkozott egy fiatalemberrel, aztán rögtön ment a japánkodás. Szerintem a lánykérések száma a visszafogott ötös szám alatt maradt. Diszkréten eltáncolgattam, pár italt ittam és konzervatívan hazataxiztam. Ez azt jelenti, hogy ordítva ráztam a kezem és a seggem bármire, ami hangosabb volt egy böfögésnél és ritmusos, valamint az összes mozgó nőnemű lényt megpróbáltam megdugni, ami pedig nem mozgott, azt meginni. Ennyi történt. Huligánkodás, meg a hippiskedés az megy. Ja leöntöttem vadásszal a kurvadrága gitárerősítőmet...