A hetem a filmnézés jegyében telt. Hétfő hajnalban jöttem fel Budapestre. Sajnos az EFOTT-on és a VOLT-on olyan mennyiségű pénzt tettem folyadékká, hogy aputól kellett kölcsönkérni a vonatjegyre. Igazából már pénteken megvettem, de azt valahol elhagytam. Tényleg nem tudom, hogy hol. Pedig egész vasárnap este azt kerestem. Azért ez ciki. Szerencsére, mivel a MÁV minőségi szolgáltatást nyújt elérhető áron feketéknek is, ezért fel is szállhattam a leghátsó vagonba, ahol a szalmát szállitották és kaptam én is egy 3 és fél húrral rendelkező dobozgitárt és játszottunk egy kis bús hétfő hajnali blúzt. Mármint azt akartam ezzel mondani, hogy lelkileg nem voltam egy örvendő hegymászó. Ezt tetézte az is, hogy szembesültem a ténnyel, hogy semmilyen körülmények között nem fogok tudni reggelizni, valamint a dohányzás teljes beszüntetésével is meg kellett küzdenem. Azért csak eltelt a nap szépen. Okosan telefonáltam, meg szoftert heggesztettem és pogramoztam. A nap vége felé felhivtam a privát banking szolgáltatást édesanyámnál, biztositottam szeretetemról és kértem tőle kiadásaim fedezésére 23 magyar Forintot. Azt nem mondtam meg neki, hogy a többi elment a lovin, meg kártyán, meg hogy a Kerekesi bárónak is tartozom és ha nem küld pénzt, akkor még golyót se tudok venni, hogy főbe lőhessem magam, ahogy a tisztesség és becsület megkivánja.
Aztán másnap a folyósitott összegből vásároltam. Előrelátóan jövő hétre is, mivel a maradékot valószinűleg eliszom. Kedd este aztán jött az első csodás filmélményem. Ez volt a Mérges pókok cimű csodás szinema. Ebben - nem találjátok ki - (nem robotemberek támadtak meg mutáns zsiráfokat, akik pedig csak békésen elemeztek Hamvas Béla műveket.) mérges pókok voltak. De lehet, hogy óriás pókok. Annyira nem volt szar, mint vártam, mert végig tudtam nézni. Utoljára ilyen a Szupervulkánnal, meg a Pirannya 2 (a repülő halál) esetében fordult elő. Lehet, hogy nem repülő halál, mindenesetre baromi jól hangzik. Ha filmet csinálnék, tuti ez lenne a cime. Kellene egy gagyifilmcim generátor. Bár tuti van már. Hiába. Új ötletek már csak az igazán okos embereknek jutnak az eszébe. Vagy az igazán, igazán szétcsúszottaknak. (Vö. még EFOTT, VOLT) Na szóval.
Ez után viszont láttam két remek filmet, meg egy majdnem nézhetőt. Az első volt a boldogság nyomában Will Smith-szel. Szerintem valami hihetetlen. Főleg, hogy megtörtént eseményen alapul. Hihetetlen volt látni, hogy az ember mit ki tud állni, ha igazán hisz saját magában. Hogy milyen lélekjelenlét kell ahhoz, hogy amikor az utcán alszol a fiaddal és közben tanfolyamra jársz, időgépet hazudj a gyereknek és barlangnak hazudd a nyilvános vécét, ahol csak elbújtok a T-Rex elől. Fantasztikus az a film. A második volt A leggyorsabb indián. Szerintem zseniális. Egyrészt imádjuk Sir Anthony Hopkinsot, másrészt annyira magával ragadó a film. Hogy soha ne add fel az álmaidat. Hogy sosem késő. Ha beledöglessz, akkor sem. Bár ehhez azért csendben hozzátenném a magam bétahim filozófiáját, hogy az öreg könnyen dobálódzott olyan szavakkal, mint "Nem félek", "Öt perc alatt többet élsz" meg "25 éve erre várok", én még nem lennék olyan biztos benne, hogy jelenlegi kurvakényelmes életemet feladnám azért, mert mondjuk nagyon szeretnék dinoszauruszokat kiásni. Vagy mondjuk fáraósirokat felfedezni. Tényleg nagyon szeretnék. Egyiptológus szerettem volna lenni. Ezt mondjuk akadályozta az a tény, hogy nálunk viszonylag kevés az egy főre jutó hieroglifa és kanópusz edény, de azért lelkes voltam, az biztos. Évekig pilóta szerettem volna lenni, de olyan tériszonyom van, hogy másfél méterről szédülök. Néha a betonon is. Persze le kellene küzdeni. De akkor már inkább leszek rocksztár és agyonkokózva fogom osztani a hülyeséget Nektek az MTV-n. Ha meg megunom és túlélem, akkor a túlélésről fogok hülyeségeket beszélni, meg arról, hogy hogyan ne csináld azt, amit én 20 évig csináltam. Egyébként meg ha rokksztár lennék, akkor biztos, hogy az szeretnék lenni, aki most vagyok. Ennyit akartam csak ezzel mondani. Tegnap volt kb. 5 perc az életemben, amit hivhatunk úgy, hogy boldogság.
Nem volt oka, nem volt racionális magyarázata, egyszerűen felhőtlenül boldog voltam. A tömött fogammal, a túlsúlyommal, a dohányzással, a rengeteg ivással, azzal, hogy mindig elköltöm a pénzem, azzal, hogy órákat tudok ülni a gitár felett és ugyanazt a dolgot eljátszani ezerszer, a könyveimmel, munkámmal és elsősorban azért mert akármi történt, akárhogyan. Nagyon sokan várnak rám. És nem érdekli őket, hogy mit teszek, hogy vezérigazgató vagyok -e, vagy senior winter logistic manager. EZ a fontos.
