Becsszóra, ez kurva jó volt. Délután háromkor hazaröppentem a bányából, aztán fürcsievésstb. és rohanás a szigetre. Találkozóm lett volna Andrissal, de sajnos mivel leesett valami vakolat a lakásukban és erre beindult a riasztó, haza kellett mennie, mert apukája azt hitte, hogy betörtek. Egyedül kihéveztem a Filatori gátig, aminél egyébként kedvesen bemondták, hogy Árpád-híd. Majdnem fent is maradtam. Aztán besétáltam, beváltottam a jegyem és nézelődtem egy darabig. Szerencsére Andor volt olyan kedves, hogy kijött elém és gardedámolt egy jó darabig. Ebbe italvásárlás is beletartozik. Kis idő múlva megjött András is, akivel szintén kedélyesen elfogyasztottunk egy italt. Jelzem, nekem már itt nyomta a fejem. Magyar szót nem nagyon lehetett hallani, bár mondjuk ezt gondolhattam volna. Rengeteg volt a külfüldi. Akárkit megkérdeztem, akármiért a válasz a dujuszpikenglis volt. Jobb esetben, rosszabb esetben nem. Áttelepültünk a hilltop borozóba, ahol vételeztünk fröccsöt. Kurvadrágán, dehát egyszer van metál. Mindegy is, mit csináltunk, de a lényeg az Iron Maiden. Kb. négy éve várom, hogy meghallgathassam élőben, mióta lecsúsztam az akkori debreceni és budapesti koncertről. Bár az is igaz, hogy akkor még csak röhögtem az ilyesmi zenén. Hiába, nem lehet az ember popper.
Isten, Isten, Isten. Kb. az első hangtól megőrültem. Csak olyan számok, amiket imádok. Aces high, Two minutes to midnight, Fear of the dark, Seventh son of a seventh son, Moonchild, Trooper, Number of the beast, Can I play with madness meg Hallowed be thy name, ami nélkül felvágtam volna az ereimet. Na jó, ez azért kicsit túlzás, de nagyon csalódott lettem volna. Koncert közben egyébként a legjobban azon röhögtem, hogy a szintén első hangtól végig folyamatosan üvöltő és léggitározó metálkolléga, Andris nem volt hajlandó elmenni pisilni. Ezért üres söröspohárba rakta ki a nedvet, majd előzékenyen letette a tőlünk 3 méterre álló csoportosulás elé. Pank a lelkem. Nagyon nevettem :) Találkoztam még Lacival, meg Andor közben elveszett, meg Liával, meg a barijával, aki kb. egy fejjel nagyobb, mint én. Szóval zseniális volt a koncert. A pirotechnika, a díszletek, a folyamatosan átöltöző Dickinson. Jajj. Vissza akarok menni. Koncert után tolakodás, kis őrjöngés a diszkóban, lányok nézése. Aztán mégis inkább ivás. Voltam cigarettát venni, ahol megtudtam két holland hölgytől, hogy a magyar nyelv szerintük spanyol, valamint én is biztos az vagyok és ne hazudozzak. Aztán diskuráltam még egy csoport írrel, akik nem hitték el, hogy nálunk csak az árak olyanok, mint külföldön, a fizetések nem igazán. Én meg azt nem hittem el, hogy Dublin ronda. Hazafelé összehozott a sors egy taxissal, aki megfenyített, hogy ne csattogtassak rágót, mert beleragad a bőrülésbe. Nem tudom, hogyan függ össze a kettő, de mindegy. Tekintve, hogy az éjjel elfogyasztott gyros fele a gatyámon landolt, azt hiszem érthető volt az aggodalma. Mindenesetre távozáskor örült, hogy ma bejövök GDP-t növelni. Andrisnak és Andornak nagy köszönet, hogy elviseltek, tukmáltak sörrel, cigivel és jókedvvel.
Metál!
