Televíziót akartam nézni. Ilyen igény ritkán alakul ki bennem, de gondoltam, hogy most pontosan arra lenne szükségem, hogy folyassam egy kicsit a nyálam a pókemba kurvára izgalmas kalandjain. Ehelyett a hugommal nyüszögjük el a problémákat egymásnak msn-en. Természetesen ő nem ugyanebben a házban tartózkodik, csak hogy ne legyen annyira szánalom a dolog. Hangulati aláfestés gyanánt Bill kapitány ordít, de csak halkan, mert apu alszik már. A tévém viszont rossz, mert a múltkor hazajöttem az irodalmi körből megfelelő mennyiségű szaklap átolvasása és a kollegákkal való hosszas eszmecsere után és akkor baleset érte. Elmondom magyarul is. Több röviditalt elfogyasztottam az igen rendkívül eszes barátaimmal, akik szerint a szórakozás egyetlen formája az ún. "igyálmégegyrövidet" nevű játék. Hazafelé okosan észleltem, hogy közel s távol egyetlen nő sincs, ami még rosszabb felmértem azt is, hogy valószínűleg a nagy alapossággal megválasztott esti lánykerítési taktika is csődöt mondott ezért az agyam egyetlen megoldásként kidobta a televízió, pornócsatorna menüpontot. Sajnos azonban a kábel megigazítása olyan, nem várt koordinációs nehézségekkel járt, hogy el is estem és kitéptem az egész miskulanciát a picsába. Szóval se tévé, se lotyók, se semmi. Marad Bill kapitány, meg a lelkizés a hugommal. 26 vagyok, de az imént rendesen bejöttek ellenőrizni, hogy mi van velem, meg hogy hogy tervezem a holnapi napomat. Lehet, hogy mindjárt elsétálok fülbevalót csináltatni, csak hogy valamivel lázadjak. Ezt a sztorit nem írtam már meg? :)