Ma reggel úgy keltem, mint a mosott szar. Bár mostanában azt hiszem teljesen mindegy, hogy kialszom -e magam vagy nem. A következőket tapasztaltam. Ha vedelek, össze-vissza zabálok, cigarettázom és mindenféle rend szerint élek, akkor is ugyanolyan nyúzott, morgós, idegbeteg vagyok, mint most, hogy egy jó hónapja SOKKAL kevesebbet cigizem és már volt olyan szombat is, hogy nem mentem el inni, valamint sokat sportolok és odafigyelek arra, hogy mit eszem. Na mindegy, azért mert egy eredmény nem jön azonnal, még nem adjuk fel, ugye. Egyébként is olyan kiváló hangulatomat csak növelte az, hogy meghallottam, hogy esik az eső, ami különösen csalogató látvány itt a fővárosban. Az ember szinte kívánja az utcát, amikor meghallja a hangját. 

A hétvégém egyébként nagyon jól telt. Pénteken volt koncertünk, ami, hát volt. Majd lesz valami videó is. Nekem tetszett, bár a nagyobb aktivitást örömmel vettem volna. Kis barátaim annyira bebombáztak, hogy arra jó szó nincsen és mondtam is nekik, hogy ejnye, ez nem illik. Jómagam egy visszafogott alkoholmentes koktélt ittam és hazamentem apuval jengázni. Azért azt megjegyezném, hogy az univerzum megalapítása ilyen változatosan és szemet, fület gyönyörködtető formában még nem küldtek el lányok a bús picsába. Biztos az volt a baj, hogy levettem a zakóm. Azt ugyanis csak a hölgy engedélyével lehet. Levi összetört egy lámpát, valamint a fejemet akarta, de aztán ezt megbeszéltük kedvesen. Végülis a fejem összetörése elmaradt.

Szombaton reggel próbát tettem ismét a rokkant térgyemmel és elindultam futni. Azonban most nem a két háznyira levő Delta kocsmánál fájdult meg, hanem tulajdonképpen sehol. Nagyon csodálkoztam is, végigkocogtam az egész távot, a megérkezéskor kb. olyan érzésem volt, mintha most nyertem volna meg az IRON MAN competitiont, legalábbis akkora sikerélménynek éreztem. Jutalomból egész nap hentergtem és filmeket néztem. Este pici szörf, gyönyörű hóesés. Olyan igazi. El is mentem sétálni egy nagyot olyan 10 óra felé. Próbáltam fényképezni, de sajnos az én gépem nem olyan menő, mint a hugomé. Pedig ez a fényképezés tuti jó móka. Valami jó képet ha sikerülne csinálni, tuti kitenném a szobámba. Hugi, fotóapparátra fel!

Vasárnap a következő dolgok történtek. Voltam szaunázni. Apukámmal. Hirtelen nem akartam reggel elmenni, mert álmos voltam, de egyáltalán nem bántam meg. Örülök, hogy beszélgettünk egy jót, hógolyóztunk picit (illetve apa) jártam mezítláb a hóban, meg utána délután aludtam egy akkorát, hogy már indulnom is kellett Pestre.

Ja, az előbb lementem a burger kingbe, mert el akartam vásárolni a kajajegyet olyan rákra, mert azt szeretem nagyon. Mármint azt a garnélamicsodát. Azért vettem hozzá egy tortillát, mert olyat még ugysem ettem. Közben hívtak telefonon, a nyanya meg kiteszi elém a tápot. Mutatom neki, hogy csomagolja össze legyen szíves. Erre úgy felháborodott, hogy azt hittem felrobban. Hát előre kell szólni! Ha utólag szólsz, akkor már nem lehet a kibaszott zacskóba beletenni a kaját! Mit képzel ez a ficsúr?

Bizony mondom Néktek, boldogok a seggfejek, mert Rafaello ajandékcsomagot kapnak.