Harcba hívó szavak! Utánam! Aztán előttem. Helyettem. Nélkülem. Így fejlődött a világ. Az élet apró rezdüléseire fogékony ember meg csak meredt, tág pupillákkal áll, mint a szerető hitves, amikor tudatják vele, hogy az ura elesett. Rettenet és tagadás. Rossz felé halad a világ. Mi - tágpupillások - csinálhatnánk vele valamit. Legyen úgy, hogy ma megbocsájtunk valakinek. Holnap is. Utánam!
Lovagok
2009.03.31. 21:33Címkék: gondolkozós
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://mestahh.blog.hu/api/trackback/id/tr871038487
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
