Ma egy nagyon jó dolog történt velem és egy nagyon rossz. Reggel fejfájással keltem, mivel tegnap megittunk pár söcit és Péter import vodkáját. Ma pesig reggel végre elmentem sétálni. Voltam a viztoronynál, amiről kiredült, hogy lakóház, a dómnál, a parkban, ahol a stresszes svédek sütöttek és még egy csomó másik helyen, de ezt mind megnézhetitek a képtáramban. Kora este aludtam picit, mert túl sok söccendárét ittunk meg reggel. Este pedig elmentünk mulatni. De még a mulatás előtt történt a jó dolog. Mikor megérkeztem a szállodába, az első reggel találkoztam egy fiúval, aki szintén magyar volt. Reggelinél láttam először. Egy alacsony, kopaszodó csóka és meglehetősen mogorván nézett. Gondoltam, hogy nem nagyon akar barátkozni és igy kerültem is az érintkezést, amennyire lehetett. Három hét alatt párszor láttam a reggelinél és párszor a cégnél, de sosem beszéltünk. Ma délután azonban a fiúk, akikkel mentem ebédelni elhivták őt is. Na, itt derült ki, hogy mennyire egy felületes szardarab vagyok, mert a csóka egy akkora aranyos, viágbajnok dumájú, közvetlen, jüfej csóka, hogy arra szó nincsen. Nagyon el is szégyelltem magam és megint csak kapott egy minusz pontot az én életszemléletem és egy plusszot a Pankáé. Pan, egyébként imádnád ezt a csávót. A negativum az volt a mai napban, hogy estére berúgtunk és elmentünk a helyi fesztiválra. Itt volt egy régi rock&roll számokat játszó öregfiúk zenekar, akik zseniálisan tolták a rokkot és táncoltunk is sokat. Még helyi lánnyal is roptam. Tudom, hogy ez a képekről nem fog lejönni, de olyan gyönyörűek itt a nők, hogy arra nincs szó. Babaarcú, tökéletes bürkéjű a nagy része. Aztán a vége felé elmentünk pisilni. Ott Péter haverom elé beállt egy lány. Péter úgy gondolta, hogy nem hagyja ezt annyiban és a lánnyal együtt beállt a toi-toiba. Itt kezdődött a baj. Egy fiatalember kirángatta Pétert a budiból és a védekezőállásba állt fiút kezdte csépelni. Nagy nehezen, biztonsági őr segédletével leszedtük róla. Ekkor dőlt el, hogy most kell hazamenni. Hazafelé sajnos ismét belefutottunk az úriemberbe, itt Péter kapott egy állast, amitől elkezdett ömleni az orrából a vér, majd engem ütött meg a fiatalember. Szerencsére nem találta el a fejem, mindenesetre nem kifejezetten köszöntem meg. Mint utólag kiderült ez a szar, szánalom pöcs, azért akart minket megölni, merthogy a Peti meg akarta erőszakoln a hugát. Mondanom sem kell, hogy semmi ilyenről nem volt szó, de azért megigérte, hogy Petit megöli.
Ilyenkor mindig elhagy a hitem, hogy ez egy jó világ, amikor egy kafferbivaly értelmi szintjén lévő amőba, ötvenes bicepsszel elhiszi magáról, hogy ő is a homo sapiens spapiens fajhoz tartozik. Miért mindig csak utólag jut eszembe, hogy ki kellett volna verni belőle a szart is? Annyira megalázottnak érzem magam, hogy az valami hihetetlen. Annak ellenére, hogy tudom, hogy az, hogy nem ütöttem vissza, csak azt jelenti, hogy fölé tudtam emelkedni. Meg azt, hogy nem akartam kicsipkéztetni a pofám. Ettől függetlenül egy kicsit úgy érzem, hogy jobb lenne felszakadt szájjal és azzal a tudattal lefeküdni, hogy nem hunyászkodtam meg, hanem szétvertem a fejét annak a fasznak. Istenemre mondom, nem azok a szellemi fogyatékosok, akik nem tudnak megtanulni beszélni vagy csak eltorzult arccal nyáladzanak, hanem ezek. Az ilyen lófaszoknál mindenkit többre becsülök.
A poklokban is meglazult hitem.
Update: azt azért hozzátenném, h valami török bevándorló volt az illető. Már másnap van, de megbasz az ideg, nem tudok másra gondolni, csak hogy egy normális világban már párbajban leszúrtam volna a faszra.
