Természetesen az elnöki évértékelő beszédemnek kellene következnie, de most nem az jön. Nem is a soproni koncert leírása. Arról csak annyit, hogy berúgtunk, nem volt nagyon jó, de nem is volt olyan rossz, én élveztem. Előtte a kőszegi Csikar csárdában megittuk az árvák könnyét is. 

A szilveszter jó volt, de nem túl emlékezetes. A legszebb pillanatom talán az volt, amikor valakinek egy ismerőse a feleségével és a kisgyerekével együtt elsétált a szórakozóhely előtt. Marcikánk Mikulásnak öltözve kirohant a gyerekhez és a kezébe nyomott egy fél zacskó chipset. A gyermek teljesen megilletődött a nyilvánvalóan merevrészeg Télapótól és apukája biztatására adott is neki egy cigit. Télapó kedélyesen elszipogta a cigárót, majd harsány gajdászolást követve elvonult. Az  igazi télapó.

Tavaly elég sok minden történt. Mégis évértékelek. Csajozási szempontból meglehetősen szerény évet zártunk a 2008-ashoz képest. Viszont a nyertes egyelőre a kis lakásomban szuszog, szóval mindenképpen pozitívum. Lett egy kocsim. Egy kis lakásom. Megpróbáltam leszokni a cigiről kétszázszor, nem sikerült. Most egész jól haladok. Volt kb. 30-40 koncertünk, némelyik egész jól sikerült. Hazaköltöztem Pestről Tatára. Visszamentem vívni. Most éppen méregtelenítek és fogyókúrázom, mert az ünnepeknek köszönhetően akkora vagyok, mint egy víziló, de akkor is viszonylag rendszeresen sportolok. Eljöttem a munkahelyemről és felvettek egy másikra. 

Azt hiszem minden heppi. Kivéve, hogy a héten egyszerűen nem bírok felkelni és eljutni melóba. Azt hiszem azért a télnek abból a jellegzetességéből, hogy nem látom a napot, picit elegem van. De csak a felkelés rossz ám. Meg, hogy kicsit enervált vagyok a minimál algás táptól, amit eszek. Mondjuk tegnap lefojtottam egy szalonnás rántottával és két almával.

Update: We are all rock stars!