Süt a nap. Korán keltem. 8 előtt. Épp hazafelé sétálok. Kezemben egy narancssárga gerbera, olyan jól fog mutatni az asztalon a reggelihez. Másik kezemben egy szatyor, benne friss, ropogós olasz zsemle. Köszöngetek a boltban, kedves vagyok a virágboltban, mindenki más is kedves. Egy kiskutya szalad át a távolban az úton. Néha elmegy egy autó mellettem.

És süt a nap. Még nem melegen, de a fülemen már érzem, hogy lesz ez még jobb. Rövidnarág és napszemüveg. Frissen nyírt füvek illatát érzem. A túloldalon egy öregasszony siet haza és szembejön egy traktor. Otthon vár a szerelmem. A számban még érzem az előző este megivott másfél üveg hihetetlen finom bor ízét, kicsit ki vagyok száradva. Bálozni voltunk, táncoltunk és nevettünk és ittunk. Utazást nyertünk és viszkit és cukrászdában minden földi jót. Otthon már készül a tea és a rend a reggelihez. Belépek a lakásba és mosoly fogad. Tiszta asztal, lobogó víz, bevetett ágy és kitárt ablakok.

És süt a nap.

Életemnek ezt a délelőttjét úgy hívom: boldogság.