Az utolso utani napot, azaz az hazautazast szeretnem megosztani magammal, amig meg emlekszem ra.
Azzal kezdenem, hogy ugye Pista velem aludott egy satorban, mert az ovet, ami meg az elso vilaghaborubol maradt rank, nem sikerult felallitani egy roppant kepzett mernokokbol allo hordanak. Ennek aztan nagyon orultem, mert mire visszaertem a satorhoz, Pistam a kozepen szendergett, majdnem olyan jo illata volt, mint egy zsak rothadt fokhagymas csirkebelnek. Aztan miutan bejutottam, elkertem tole a halozsakomat, amit elorelatoan maga ala teritett, hogy ne nyomja annyira az a franya Anyafold. Ja kerem, a luxus. Szoval elvettem tole es kifinomultan erdeklodtem, hogy ugyan takarodna -e a vervoros satanfaszaba a sajat felere. Erre azt vetette a szememre, hogy : Nhrrooo. Majd fingott. Budoset. Ezzel a kis vitank le is zarult, mert elajultam.
Masnap reggel mar egesz koran a kelo nappal keltem es azt hittem, hogy meseszep nap virradt rank. Pista meg alszik. Kb. a tusolas utan kezdtem rajonni, hogy nagyon nagy baj van . Ugyanis kis testem apro jelzeseket kuldott, hogy megsem kellene egy hetet kompletten vegigvedelni, mert urifiu ilyet nem csinal. Szoval valami hihetetlen masnapossagbol fakado halalvagy kezdte el gyotorni a szivemet, illetve ha pontositok, akkor szethasadt a fejem. Megkerestem Lacikaekat, kozben megcsipett egy darazs, meg a Pistit leadtam, lemerult a telefonom, love semmi, cuccok osszerakva. Nagy nehezen elindultunk Debrecenbol, miutan osszeszedtuk Lacika asszonyat illetve edesdeden csivitelo kishugat... Es akkor jott a legjobb resz.
Elindultunk az autopalyan, ahogy a nagykonyvben meg vagyon irva. A napfenyben furdo sztradan kezdetben jo hangulat uralkodott, majd hozzavetoleg 100 km megtetele utan, mar mindenki kezdett picit elszenderedni, csak neha hasitott bele a csendbe Lacika kishugicajatol egy fejhangu "Salala", majd valaszkent Lacika asszonyatol egy irtozatos hangereju "Csicseeeriiiiiiii". Jelen sorok iroja, ezekben a pillanatokban sokszor emelte a tekintetet az egre, a Mindenhatohoz fohaszkodva csendesen beketuresert.
Betertunk egy benzinkutra. A tortenet szempontjabol, illetve az en szempontombol fontos, hogy vettem asvanyvizet. Lacika teletankolta a kocsit, nem gatyazott, fizetett, aztan mar robogtunk is. De. Itt jon a csavar. Illetve a lampa. A szerviz, tudniillik. Elkezdett a gepjarmuben vilagitani valami szervizlampa. Nem tudom mi az, de igy hivjak. Onjelolt karosszerialakatos, gepjarmuszerelo kispajtasom Karcsika rogvest meg is allapitotta, hogy vilagit es az rossz. Ezt Lacika is bolcsen nyugtazta. Telefonalas apunak, leallosavban leallas. Lacika tudatara ebredt, hogy dizel uzemu szemelygepkocsinkba bizony... mindenki nagy banatara benzint tankolt. Karcsi mondta, hogy o is erre gondolt, mert ert a motorokhoz.