Nos.
Tegnap igen korán hazaérkeztem gyönyörű városkánkba a koszlott Budapestről. Ez aztán annyira jól esett, hogy gondoltam nekifekszem gitározni. Sajnos az elszakíthatatlan húrok most a múltkor nem bírták annyira a kiképzést, szóval most ilyen megcsomózott módszerrel van fent az e1-es az epiphone-on, a variaxon meg ugye nincs d. De mivel a mai strandos koncertre csak az epiphone-t viszem, ez talán nem annyira baj. Makovicsnál úgyis van egy húrkészlet. Amit a múltkor nyert valaki tehetségkutatón, csak otthagyta.
Mesélném a fitnessz estet.
Ugye mivel a fény gyermeke vagyok már, ezért mindenképpen autóval akartam elmenni az esti mulatságba. Ez a kis elméletem ott dőlt meg, hogy Tomika küldött egy sms-t olyan negyed 6 felé, hogy bizony ő már nagyon szomjas és különben is otthon ülni gáz és ő mégis otthon ül. Mivel ezt a szörnyű ellentmondást fel kellett oldani, ezért Tamásnak felajánlottam, hogy ugyan mi lenne az univerzummal, ha meglátogatnánk a Hargita nevű - hát szerintem kocsmát - vendéglátóipari egységet. És lőn.
A találkozás elején megbeszéltünk minden társadalmilag nagyon fontos dolgot. Tamás elmesélte részletesen Írországi kiruccanását. Levi innen üzenném, hogy mindenki nagyon drukkol Neked és várunk haza, ha jössz! Én elmeséltem részletesen az EFOTT-os élményeimet, nagy hangsúlyt fektetve arra, hogy Karcsi mennyire volt betoszva és tompítva erősen azokat a részeket, amelyekből fény derülhetett volna arra, hogy kb. egy kaktusz értelmi szintjére sikerült magam áthelyezni minden nap.
Azt elfelejtettem megemlíteni, hogy már az este elején megdőlt a kis elméletem miszerint én ma nem fogok alkoholt fogyasztani. Bár az első sör után legalább nem csaptam be magam ilyen hülyeségekkel, hogy én nem iszom, meg xMestix. Kettő darab védőital után elindultunk Karcsiért, aki már a Plusnál várt minket roppant türelmetlenül. Mivel a Plus messze van, ezért útközben még megálltunk meginni egy sört a Tulipán Presszóban, meg még azért is mert székelnem kellett. De valami nagyon.
Arról, hogy ki mennyit ivott, nem szeretnék leütéseket pazarolni, de biztos sokat. Kivéve Karcsit, aki lány. Meg ilyen hülye indokai vannak, hogy ő másnap dolgozik. Vagy nem szeret már mulatni. Megmondom őszintén fogalmam sincs mivel ütöttük el az időt, de a vége felé táncolással. Tamáska csajozott. Karcsika is. Ők azzal. Tomira kár, hogy nem hívtam már fel a figyelmet a történet elején, mert most jön az a rész, amiben kiemelt szerepe van.
Elindultunk haza, olyan 3 óra felé. Először is Tamás nem hitte el, hogy nem éjfél van. A Kávétól egészen a Plusig eljutottunk minden gond nélkül. Ott kezdődtek a bajok. Az imént megnevezett úriember agyába ekkorra jutott el az összes megivott égetett szesz. Az biztos, hogy bűncselekményt fújt volna, ha a rend őrei megállítják. A szesz azt okozta, hogy Tamás felfedezett egy olyan újfajta mozgást, ami a három dimenzióban biztosítja, hogy bárhová is indulsz el, biztos, hogy nem oda fogsz megérkezni, de addig a legtöbb utat teszed meg. Szóval úgy tántorgott, hogy azt hittem összeesik. Ekkor támadt fel bennem a bernáthegyi kutya és a hátamra vettem inkább a szerencsétlent. Egészen a szőnyeggyárig sikerült első körben elmennünk. Addig a következő bölcsességeket hallgattam meg a nyakamban stólaként lógó barátomtól:
-sdgsadsfsfgsf sdgf laza meg aadf adf haza (50x)
- basznááááááááááááááááááááááááááááááááááák
- hol vagyunk? 'ol vagynnnnnk...
- Általééééééééérfaszooooooooom
- bsznékkkkkkk (30x)
Kb. a Berta környékén már tudott menni, szóval elengedtem. Aztán mivel kifáradtam felmentem anyukámhoz aludni. Mint egy hős. Sajnos azonban a bejárati ajtónál kellett szembesülnöm azzal, hogy még a hősök is találhatják szembe magukat olyan problémával, amit nem tudnak könnyedén, kisujjból kirázni. Az első ilyet, a komoly tudományos szaklapokban csak "kulcslyuk anomália" néven ismert probléma okozta. Az elmélet lényege, hogy ha megiszol legalább 5 sört és pár rövidet, akkor a Krisztus-tudat hálón keresztül ezt érzékeli a kulcslyuk és összemegy. Nem megy bele a kulcs az Istennek sem. Valószínűleg ennél nagyobb felfedezés lesz az, hogy ugyanezt a viselkedést mutatja a lakásba vezető folyosó is, mivel sikerült nekimennem a falnak. Ezek után lefeküftem és édesdeden elalukáltam, mint a büdösszar.
Tegnap igen korán hazaérkeztem gyönyörű városkánkba a koszlott Budapestről. Ez aztán annyira jól esett, hogy gondoltam nekifekszem gitározni. Sajnos az elszakíthatatlan húrok most a múltkor nem bírták annyira a kiképzést, szóval most ilyen megcsomózott módszerrel van fent az e1-es az epiphone-on, a variaxon meg ugye nincs d. De mivel a mai strandos koncertre csak az epiphone-t viszem, ez talán nem annyira baj. Makovicsnál úgyis van egy húrkészlet. Amit a múltkor nyert valaki tehetségkutatón, csak otthagyta.
Mesélném a fitnessz estet.
Ugye mivel a fény gyermeke vagyok már, ezért mindenképpen autóval akartam elmenni az esti mulatságba. Ez a kis elméletem ott dőlt meg, hogy Tomika küldött egy sms-t olyan negyed 6 felé, hogy bizony ő már nagyon szomjas és különben is otthon ülni gáz és ő mégis otthon ül. Mivel ezt a szörnyű ellentmondást fel kellett oldani, ezért Tamásnak felajánlottam, hogy ugyan mi lenne az univerzummal, ha meglátogatnánk a Hargita nevű - hát szerintem kocsmát - vendéglátóipari egységet. És lőn.
A találkozás elején megbeszéltünk minden társadalmilag nagyon fontos dolgot. Tamás elmesélte részletesen Írországi kiruccanását. Levi innen üzenném, hogy mindenki nagyon drukkol Neked és várunk haza, ha jössz! Én elmeséltem részletesen az EFOTT-os élményeimet, nagy hangsúlyt fektetve arra, hogy Karcsi mennyire volt betoszva és tompítva erősen azokat a részeket, amelyekből fény derülhetett volna arra, hogy kb. egy kaktusz értelmi szintjére sikerült magam áthelyezni minden nap.
Azt elfelejtettem megemlíteni, hogy már az este elején megdőlt a kis elméletem miszerint én ma nem fogok alkoholt fogyasztani. Bár az első sör után legalább nem csaptam be magam ilyen hülyeségekkel, hogy én nem iszom, meg xMestix. Kettő darab védőital után elindultunk Karcsiért, aki már a Plusnál várt minket roppant türelmetlenül. Mivel a Plus messze van, ezért útközben még megálltunk meginni egy sört a Tulipán Presszóban, meg még azért is mert székelnem kellett. De valami nagyon.
Arról, hogy ki mennyit ivott, nem szeretnék leütéseket pazarolni, de biztos sokat. Kivéve Karcsit, aki lány. Meg ilyen hülye indokai vannak, hogy ő másnap dolgozik. Vagy nem szeret már mulatni. Megmondom őszintén fogalmam sincs mivel ütöttük el az időt, de a vége felé táncolással. Tamáska csajozott. Karcsika is. Ők azzal. Tomira kár, hogy nem hívtam már fel a figyelmet a történet elején, mert most jön az a rész, amiben kiemelt szerepe van.
Elindultunk haza, olyan 3 óra felé. Először is Tamás nem hitte el, hogy nem éjfél van. A Kávétól egészen a Plusig eljutottunk minden gond nélkül. Ott kezdődtek a bajok. Az imént megnevezett úriember agyába ekkorra jutott el az összes megivott égetett szesz. Az biztos, hogy bűncselekményt fújt volna, ha a rend őrei megállítják. A szesz azt okozta, hogy Tamás felfedezett egy olyan újfajta mozgást, ami a három dimenzióban biztosítja, hogy bárhová is indulsz el, biztos, hogy nem oda fogsz megérkezni, de addig a legtöbb utat teszed meg. Szóval úgy tántorgott, hogy azt hittem összeesik. Ekkor támadt fel bennem a bernáthegyi kutya és a hátamra vettem inkább a szerencsétlent. Egészen a szőnyeggyárig sikerült első körben elmennünk. Addig a következő bölcsességeket hallgattam meg a nyakamban stólaként lógó barátomtól:
-sdgsadsfsfgsf sdgf laza meg aadf adf haza (50x)
- basznááááááááááááááááááááááááááááááááááák
- hol vagyunk? 'ol vagynnnnnk...
- Általééééééééérfaszooooooooom
- bsznékkkkkkk (30x)
Kb. a Berta környékén már tudott menni, szóval elengedtem. Aztán mivel kifáradtam felmentem anyukámhoz aludni. Mint egy hős. Sajnos azonban a bejárati ajtónál kellett szembesülnöm azzal, hogy még a hősök is találhatják szembe magukat olyan problémával, amit nem tudnak könnyedén, kisujjból kirázni. Az első ilyet, a komoly tudományos szaklapokban csak "kulcslyuk anomália" néven ismert probléma okozta. Az elmélet lényege, hogy ha megiszol legalább 5 sört és pár rövidet, akkor a Krisztus-tudat hálón keresztül ezt érzékeli a kulcslyuk és összemegy. Nem megy bele a kulcs az Istennek sem. Valószínűleg ennél nagyobb felfedezés lesz az, hogy ugyanezt a viselkedést mutatja a lakásba vezető folyosó is, mivel sikerült nekimennem a falnak. Ezek után lefeküftem és édesdeden elalukáltam, mint a büdösszar.
