Még nem voltam szavazni. Egyelőre itthon tömöm a fejem és nézem Bonót a televízióban. Voltunk tegnap Keszthelyen a Fürgerókalábak zenekar klipforgatásán. Az út kalandosra sikeredett. Útközben Makovics "Jack" és Graffits "Énbaszódjakmeg?" annyira csatakra itta magát, hogy többször álltam meg, hogy én nem vezetek tovább, hanem inkább hazagyaloglok. Nem sokszor akasztanak ki a barátaim, de a tegnapi nap során görbült a barátság. Csak, hogy érezzétek a helyzetem. Elindultunk. Egyrészt nem arra, amerre kellett volna, hanem egy alternatív úton nőnemű GPS-ünk hatására (szegénnyel egyébként az odaúton mindig üvöltött valaki), másrészt Ákosnál egy üveg Jack Daniels várt az elfogyasztásra. Ez még az odaúton nagyrészt bekövetkezett. Volt olyan is, hogy pisilés után Ákos kb. 300 métert szaladt vissza a sékerjéért, amiben a bekevert viszkikóla volt. Természetesen mi a megállni tilos helyen vártuk elakadásjelzővel. Visszafelé már megvolt a biztonságérzet és így csak sétált. Én meg őrjöngtem. Az ismeretlen úton sokszor előfordult, hogy nem tudtam, merre is forduljak. Ilyenkor a barátaim egymást túlordítva segítettek, hogy aszondja : "Harleeeeeeeem", "Kis-Kanada", "Nemarra", "Huáááááááááá". Egyébként Károly barátom, amikor éppen nem volt mondanivalója, akkor közölte, hogy "bárcsak már magához szólítana az Úr". Ezt kiegészítette az összes mondattal, amit népi környezetben, pletykás öregasszonyoktól hallott. Mondtam neki, hogy az először emlegetett ún. Úrral nagyon hamar találkozik, ha nem fejezi be a példabeszédek üvöltését záros határidőn belül. Ha nem vezettem volna és nem lett volna szükségeim információra, akkor biztos nevettem volna nagyon. Így azonban. Pl.

- "Merre forduljak?"
- "A molnárék fia, a' egy nagy széltoló. A tömzsi Mariskát is meggyömöszőte a ganéjdombná'."

Hát kössz bazmeg. Mellé még ordít két saturészeg barom, meg Szabó GPS mondja, hogy nemarra, amarra. Élmény. Ettől eltekintve kurvajó volt az egész nap. Stukker "énbaszódjakmeg?" nem annyira élvezte, mert széthányt mindent, meg végigaludta a klipforgatást. A hazaút is eseménytelenül telt. Kivéve, hogy meg kellett állni vagy háromszor, hogy Ákos ne rókázza össze az egész autót. Azt hiszem tíz hányás körül meg is állt.
Szóval ma elmegyek szavazni jól. Annyit hallani arról, hogy miért nem akarnak az emberek fizetni, meg hogy engem nem érint a 300 Ft, hogy mindig felkapom rajta a vizet. Hogy a kígyóba ne érintene? Mindenki lehet beteg. Azon kívül, ha jól számolom, a fizetésem majdnem felét levonják mindenféle adók címén. Ebben benne van az is, amit azért fizetek, hogy ha bajom lesz, akkor ne kelljen fizetnem. Nem? Őszintén szólva a faszom tele van azzal, hogy a fizetésem fele megy az állam bácsinak és ezek után még adózom a boltban minden egyes szaros zsömlén és ásványvízen, minden sörön, amit megiszok a kocsmában, minden kilométerért amit az én adómból is épített autópályán kell megtennem. Ha mindezen levonások után pedig félre tudok tenni valami minimális pénzt a bankban, akkor még a kamatot is megadóztatják. Hát egy nagy fityiszt, azt. Azzal ne jöjjenek nekem, hogy más országokban is így van, meg fejlettebb helyeken. Mert ez részigazság. És a részigazságokkal hazudnak a pofámba minden nap. Más helyeken más a helyzet. Más helyeken nem vonják le az ember fizetésének a felét adóként. Attól is a falnak megyek, amikor azt magyarázzák, hogy az államnak nincs pénze. Amit valahol ad, azt máshonnan kell elvenni. Ezt meg is értem. Gazdálkodni kell, azzal, ami van. De szerintem ebben a formában az állam nagyon rossz gazda.
A tandíjtól is égnek áll a hajam. Azok prédikálnak tandíjról, akik a vörös diplomájukat még ingyen szerezték? Megmondaná nekem valaki, hogy mi a faszból fizessen ki egy átlagos magyar család egy egyetemi képzést mondjuk a fővárosban? Ne kamuzza már azt senki, hogy a mindenféle ösztöndíj, meg a diákhitel, meg a bursa hungarica, meg a nemtommikből annyira könnyen meg lehet élni. Jó, nekem sosem volt ösztöndíjam. De volt is, hogy hetekig fillértologatás volt, hogy mire lehet. Pedig én Veszprémbe jártam, ami egy olcsóbb hely Pesthez képest. Csak gondoljunk bele. Aki mondjuk nem engedhet meg magának egy albérletet és nem kap koleszt, az akkor pápá egyetem? Mert egy albi mondjuk 20. Télen rezsivel mondjuk 30. És akkor nagyon alsó határt mondtam. Rendben, ezt betakarja a diákhitel. Ezen felül vagy 4 ropi a bkv bérlet és enni is kell. Nem hinném, hogy napi 500 Ft-nál kevesebből össze lehet bármi egészségeset és változatosat. De akkor legyen 500 Ft. Ez egy hónapban 15000 Ft. Ott tartunk, hogy ÖTVENEZER Ft és az illető még csak lakik, meg eszik és a városban közlekedik. Nem vett egy darab könyvet sem, nem ivott meg egy kávét sem és nem ment el egyetlen múzeumba, vagy egyetlen színházba sem. Vagy nem ivott meg az egy hónap alatt egyik este 18 tequilát. Nyilván ez a luxus része. És eddig lehet is ösztöndíjból. De pl. az utolsó félévben nekem 235 000 Ft-ot kellett kifizetnem tandíjként. Ha nem dolgoztam volna és nem segített volna a családom és nem segített volna a munkahelyem, akkor baszhattam volna. Ez az utolsó félévem volt. Lehet, hogy minden, amit leírtam ide, az teljesen szubjektív és talán nem is baj. De szerintem egyetlen opció ma a három igen.