Az olvasás nagyon veszélyes dolog. Egyrészt, ha az ember a megfelelő dolgot olvassa, akkor nagyon megtalálhatja saját magát. Amikor hihetetlenül pontosan, egy mondatban irja le valaki azt, amin hetek, hónapok óta gyötrődsz. Egy fél mondatban fogalmazzák meg a Te gondolataidat és egy nagy betű és egy pont közé zárják a lelked. Ilyenkor én mindig kiabálni szeretnék, a gallérjánál fogva mindenki arcába orditani, hogy van EGY, aki érti. Igazán érti. Veszélyes dolog ez, mert addiktiv. De ez csak közvetve probléma.
Ma ugye BKV sztrájk van. Ami azért csudajó, mert esik az eső és kb. egy órás séta volt, amig beértem a munkahelyemre. Szarrá áztam. Közben olvastam. Sajnos az egyik kereszteződésben a következő dolognak voltam fültanúja.

- Azanyádpicsáját, itt nekem van elsőbbségem.

Ami ennél is meglepőbb volt, az az a tény, hogy mindezt én tettem szóvá, egy baromállatnak, aki majdnem kivasalt a zebrán. Jó, hogy nem néztem körül, mert Coelho beszippantott, de akkor is. Valamilyen időnyerőt kell alkalmaznom, mert az utcán olvasás nem megoldás. Pénteken majdnem nekimentem Tamásnak a Keletiben...