"Cal szive ide-oda himbálódzott-ingadozott az öngyűlölet és az önsajnálat közt. És ekkor egy új hang szólalt meg benne, amely hidegen és megvetően kérdezte: "Ha becsületes akarsz lenni, miért nem vallod be, hogy örömöd telik abban, hogy igz pofozod és korbácsolod magadat? Mert ez az igaság. Miért nem maradsz meg egyszerűen annak, aki vagy, és miért nem teszed, amihez kedved van?" Cal egészen megdöbbent ettől a gondolattól. Örömét leli benne? Természetesen! Ha önmagát korbácsolja, csak védekezik az ellen, hogy más tegye meg. (...)
-Nagyon el vagy telve önmagaddal. Nem győzöd csodálni azt a tragikus látványt, amit nyújtassz, ime Caleb Trask, Caleb a nagyszerű, Caleb a páratlan! Caleb, akinek szenvedései új Homéroszra várnak. De gondoltál -e valaha is magadra úgy, mint egy taknyos kölyökre, aki néha komisz és aljas, néha meg hihetetlenül nagylelkű? Szokásaiban piszkos, de lélekben megdöbbentően tiszta. Lehet, hogy valamivel több energia szorult beléd, mint másokba, de ez csak energia, semmi más...egyébként éppen olyan vagy, mint a többi taknyos kamasz."
John Steinbeck - Édentől keletre
John Steinbeck - Édentől keletre
