Nem mondom, hogy most már elég, de akkor is. És hujj. Hát mi ez itt kéremszépen. Pénteken rövidnadrág, 30 fok, hétfőn 10 fok, egész nap szakadó eső? Nekem meg szakadjon széjjel a fejem, nem? Hát hol igazságos ez? Hol? :) Azért akkora problémám nincsen, de lehetne kicsit barátságosabb az idő. Főleg mert undorító látvány a Thököly-Stefánia sarkán a halálrafagyott jegesmedve. Ami mondjuk siratnivaló, az az, hogy be kell fűteni. Gondolom olcsó mulatság lesz. Bár Ferenc testvér újabb víziója szerint ez már itten a tejjel-mézzel folyó kánaán és minden diáknak laptop lesz, meg közlekedésfejlesztés, meg kisebb adók, meg ingyen sör. Ezen azért kicsit kacagtam. Ez az ország, meg a benne élő emberek mindent eltűrése már nevetséges. Természetesen ide tartozom én is. Kezdve azzal, hogy a fizetésem kb. 40 százaléka már röppen is állam bácsinak, ezen felül a munkáltatóm kifizet kb. még egyszer annyit utánam. ezek után fizetek az autópályáért, horribilis összegeket a benzinért, a gyógyszerekért, a boltban egy nyalókáért, amit megveszek. Ennek ellenére, én mint szorgos igavonó, szeretném, ha a másik oldal is ellátná a feladatát. És amikor - ha jogosan, ha nem - azt látom, azt szűröm le a körülöttem történő dolgokból, hogy nem ebbe az irányba tartunk, akkor elszomorodom és kitör rajtam a menjünk el külföldre láz. Csak az mégsem itthon. Lehet, hogy túl szenzitív vagyok, de valószínűleg, ami másnak egy vállvonás, azon én a folyamatos morgásig hergelem magam, elbaszva ezzel az egész napomat. Pl. a múltkor csak azon, hogy hogyan néz ki ez a város. Egy okádék. Nincs az az Isten, hogy idejönnék, ha külföldi lennék. Persze az is lehet, hogy csak az ocsmány részét látom. Vagy pl. a Keleti pályaudvar. Egyrészt gyűjtőhelye a mindenféle olyan embereknek, akikkel nem szívesen tartózkodnék egy légtérben, másrészt undorító. Ez nemzetközi pályaudvar. Senki nem tud semmit, szeméthegyek, gyanús alakok mindenhol, tömegnyomor és amint kilépsz belőle és fellélegeznél, akkor barikádok, mindenféle gépek, kosz, por, sár, mocsok, tömeg. Legközelebb, ha ott járok megpróbálom meglátni benne a szépet, de elég nehéz lesz. Ahh. Kilátástalan. Felsorolni is, meg felesleges is belegondolni. Megoldani nem tudom, legfeljebb nem szaporítom a gondokat. De hogy ne basszam fel az agyam, amikor nap, mint nap olyan képtelen baromságokat hall az ember, mint pl. a segélykönyvek esete? Nem tudom ismeritek -e. Valami iskolában tök lényegtelen, hogy miért nem lehet a rászoruló gyerekeknek segélytankönyvént az iskolai könyvtárból használt tankönyvet adni, mert az negatív diszkrimináció. 10 millió ombudsman országa bazmeg. Meg láncot a disznónak, mert unatkozik. Meg tilos tömni a libát. Be kell vinni a teraszra, aztán ott nem látja a műhód.