Van egy öreg akusztikus gitárom. Semmi extra. Azt hiszem tíz éves. De lehet, hogy több. Valamikor 16 éves korom körül kaptam. Szegénykémen nincs D húr. Már hónapok óta. Mégis rengeteget van a kezemben. Ma is tévét néztem és közben ugyanazt játszottam körbe és körbe. Van valami olyan fenséges és megnyugtató abban, ahogy a kezemben van. Hogy hideg a nyaka, hogy kopog, ha ütögetem az ujjammal, már csak attól megnyugszom, ha az ölemben van. Rendszeresen szoktam úgy feküdni, hogy rajtam van a gitár és csak ugyanazt pengetgetem egészen addig, amíg az ismétlődés megnyugtat. Van egy olyan rezgés, egy olyan hang, amit akkor hall az ember, amikor már nem játszik de a hangszerben még ott kering az utolsó hangok emléke. Ma is hallottam, de az előbb oda is tudtam rá figyelni. Na abban a hangban van a nagybetűs Csoda.