Meg csendes, meg nem tettem meg. Faj egy kicsit a fejem. Gyozkodom magam, hogy nem kell semmitol felni. Aztan ha nagyon magamba nezek es meghallgattam okosan a sajat monologomat, akkor mindig megtalalom azt a reszem, amelyik azt mondja, hogy nem is elsz... Nevetsz, sirsz, orulsz es idegeskedsz. Foleg az utolso. Vagy az lehet, hogy mindig elfelejtem, hogy mennyiszer erzem magam jol. Menni szeretnek be a barataimhoz. Meginni valami italt, nevetni, cigarettazni es elfelejteni, hogy letezik holnap. Nem tudom, hogy mi lenne a jo. Barmit megtehetek. Akarmit. Gondoljak jo elore? Vagy hagyjam ott a picsaba a munkahelyem es menjek el akarhova dolgozni, ahol adnak annyi penzt, amennyi az ennivalora eleg es gitarozzak egesz nap? Vagy kulfold? Legalabb valamit hadd fejezzek be. Egymillio kis tervem van, de egy sem a hudenagykarrieremmel kapcsolatos. Valamit meg kellene tanulni. Amit szeretek. Legalabb egyvalamiben jonak lenni. Ugy igazan. 

Nem lehet ennyi az egesz. Volt egy ember. Elkezdett felretenni, meg maniakusan vigyazni az egeszsegere, karriert epiteni, megteremteni maganak mindent, amire a kornyezete szerint szuksege volt. Aztan egyik nap, amikor meg az egesz terv sehol nem tartott, de mar joideje kuszkodott a dologgal, mindent felaldozva a celok oltaran elutotte egy villamos. Tudjatok mit mondott? 

A faszomba.

Allitsatok meg a foldet picit. Kiszallnek. Elegem van az adokbol, a tevefilmekbol, a globalis felmelegedesbol, az australopitecus-ok kutatoibol, a kinai nagy falbol, a vallasokbol, a biofiszfaszos joghurtokbol, a markas farmerombol, a szupermarketekbol es a dvd lejatszokbol.

Ki talalja ki, hogy mi lesz ma? :)