Betoppant a kis lakásba és azonnal érezte, hogy valami nincs rendjén. Talán csak a telefon melletti kis asztalról hiányzik valami. Biztos elpakolt a takarítónő. Furcsa volt ilyen korán hazaérni. Normális körülmények között nem is jött volna haza ilyenkor, de ezeket a körülményeket mindennek lehetett nevezni, csak normálisnak nem. Minden rendben volt, amikor eljött az irodából, de a hazafelé úton történt valami. Nem igazán tudta megfogalmazni, hogy micsoda, de ahogy zötyögött a körúton a villamoson a félregombolt életek között, rájött, hogy valami visszavonhatatlanul és tökéletesen elromlott. Nem tudta volna megmondani, hogy mi az. Az állása stabilnak látszott, bár ezt a szót nem igazán lehetett használni ebben a bizonytalanul változó, a felszín alatt örökké fortyogó világban. Volt egy kis félretett pénze, az egészsége is rendben volt és voltak barátai is. Minden hétvégén kártyáztak, néha úgynevezett mulatást csaptak, ami abból állt, hogy egy ismert szórakozóhelyen itták le magukat a sárga földig, utána hajnalig táncoslányoknak fizettek és régi nótákat ordítottak a zenegépbe, majd az este végén hazatántorogtak és komoly dolgokról próbáltak beszélgetni. Természetesen egyikük sem emlékezett sem a beszélgetésekre, sem a konklúziókra másnap.

Átszállt metróra. A mozgólépcsőn, az acélszagú szélben nézte az embereket. Mind sietnek valahova és a felszínen jobb esetben várja őket valaki. Egy kicsit ez elkeserítette, hiszen őt nem várta senki. Idejét sem tudta, hogy mikor volt utoljára nővel. Persze, ha a táncoslányokat nem számítjuk. Az egyik kedvenc játéka volt, hogy megpróbált a szembejövő csinos lányok szemébe nézni. Ha néha-néha sikerült, akkor a metró végállomásáig volt min gondolkoznia. Elképzelte, hogy milyen lenne az élet azzal a nővel, milyen érzés a megfogni a lábát, végigsimogatni, vacsorát főzni neki, szeretkezni vele vagy ha úgy tartja a kedve, akkor csak megbaszni keményen. Elmenni vele moziba, színházba, gyereket nevelni vele, összeveszni, megöregedni, elválni. Vagy együtt meghalni és utoljára is a kezét szorongatni. Pár megálló alatt egy egész élet. Teli örömmel, tartalommal, sírással és tragédiával. 

Még egyszer körbefordult a lakásban és szétnézett. Szemével a biztos pontokat kereste és sorra meg is találta. Nem, nem a lakásból nem hiányzik semmi. Egészen biztosan megvan minden. Minden a legnagyobb rendben. Megsimogatta a felesége képét és azt gondolta:

"Holnap lesz két éve, hogy meghalt és nincs itthon kávé. Szerette a kávét."

Az élet néha iszonytatóan magasztos és profán egyszerre.