Jó érzés az embernek a barátnője mellett felkelni. Akkor is, ha a feje be van túrva az enyém alá. Csináltak nekem reggelit és letusoltam, megborotválkoztam. Ugyan Panka majdnem felgyújtotta a konyhát, de a reggeli nagyon jólesett. Tiszta ágynemű, összehajtogatott ruhák, csend és békesség fogadott. Annak ellenére, hogy milyen volt az előző két napom.

Vasárnap fél háromkor indultunk. A kocsiban semmi gond nem volt. Mondjuk odafelé volt egy apróbb baj, mert Árpi csoportképet készített és belelépett egy méretes szarba. Ettől nem lett annyira illatos az autó belseje. Személy szerint én csak a megyén kívül kezdtem sörözni. Tomikának odaadtam az üveg vodkát, amivel nem tudom, h mit csinált, de gyanítom, hogy Árpival megitták, mert Szombathelytől még elég messze voltunk, amikor már régen aludt. A koncertünk nagyjából rendben lement, a hely hangzása nem volt az igazi, de azért én élveztem. Ez után csúszott meg a csapat. Karesszal 15 perccel a koncert vége után találkoztam a pultnál. A koncerten teljesen rendben volt. Sajnos a pultnál már nem volt arca. Egy Roland nevű úriemberrel ordított, hogy Forza Roma. Mert hogy Károly Róma drukker, Roland pedig AC Milan. Karesz szerintem azon kívül, hogy ugyanabban az országban vannak, nem sokat tud a két csapatról egyébként. Én sem.

Volt breaktánc, nagyon sok éneklés, zsabó, zsasé. Talán túl hangosan is. Karesszal bementünk pogózni is. Én három másodperc után igyekeztem kifelé, mert valaki annyira vesén vágott, hogy jobbnak láttam távozni. Utoljára azt láttam, hogy tanult kollégám latintáncolni tanítja a pankokat. Aztán a szám után Karcsi is előkerült. Majdnem pityergett és közölte, hogy őt itt nagyon megverték. Ittunk egy kevés égetett szeszt, majd egy kicsit többet, aztán egyszer csak menni kellett a szállásra.

Kirámoltuk selejtes Karcsikát, hűséges sofőrünket, Dagit és a Makovicsot és a két tökivel elindultam, hogy akkor most kocsma. Hívtunk egy taxit. Mondtuk az embernek, hogy kocsmába. Gyerünk kocsis hajts. Aztán kitett minket egy Pizzériában. Fasza. Ha már ott voltunk, a taxis meg rég elment, akkor már bementünk és kértünk inni. Meg enni is. Aztán rájöttünk, hogy az emeleten effektíve egy nájtklub van. Akármit is jelentsen ez. Mert ugye egyikünk sem volt még ilyen helyen. Egyedül csak a Tominál volt pénz. Amíg betömtem a kétezer Ft-os pizza sör kombómat, addig megtárgyaltuk, hogy itt mi most fírfiak leszünk és odamegyünk fel. A kétezer Ft-nak még lesz szerepe, csak azért mondom. Egyre fogyott a pizza és egyre kétségbeesettebben tekintgettünk egymásra, hogy itt most akkor tényleg fel kell menni. És ha felmegyünk, akkor ott mi a fasz lesz? Aztán a pizza után még cigiztünk, majd úgy döntöttem, hogy én mint legidősebb, megyek elöl. Úgy is mint bandavezér, valamint úgy is, mint akinél háromszáz Ft készpénz van. Bankkártya nem.

Feljutottunk a csigalépcsőn. UtraIBOLYA színű fény, tök üres hely, Tiesto, egy pult, egy táncolós, rudas emelvény. A pult előtt egy benga kopasz bőrjakóban, valamint egy rendkívül dekoratív szőke könyvtáros ENSZ nagykövet három darab rózsaszín cipőfűzőbe öltözve. Kértünk három kis Heinekent. Mármint Tomi kért. Leültünk az egyik boxba. Ekkor derült ki, hogy a helyen még három hölgyemény tartózkodik, akik természetesen azonnal odajöttek és meghívatták magukat három viszkikólára. 7500 Ft. Az egyik asszem Edit volt, a másik Ibolya, a harmadiknak nem jegyeztem meg a nevét. Az öltözetük hagyott némi kívánnivalót maga után, nem voltak valami túlöltözve. Ibolyán szintén a háromcipőfűző összeállítás, Editen valami kibaszott magassarkú cipő meg valami apró szoknya és melltartó, a harmadik meglehetősen túlöltözött volt a kb. egy szem magassarkú csizmájával meg a felső, apró bugyi kombinációjával. Azt azért azonnal megmondtam, hogy pénzünk nincs, csak Tominak, aki pókerezik, valamint most vagyunk itt először. Szóval az összes lehetséges lámaságot. Egy darabig beszélgettünk. Árpira rászóltak, hogy nagyon csúnyán beszél. Remélem a helyzet fonákságát érzitek. Árpit leteremtette egy kurva, hogy csúnyán beszél. Egyébiránt az egyik lány egyszer kétszer nem igazán a megfelelően használta a -nák, -nék ragokat, azt meg is kérdeztem tőle, hogy te ugye nem vagy egy Grétsy László. Azonban a kultúrpoén hatása elmaradt. Innentől kezdve ezeket mellőztem is. Egy idő után a lányok felhörpintették a viszkikólát és újabbat igényeltek. Eddigre már Tamás beleszerelmesedett Ibolyába. Ez két három heherészésben, apró beszélgetésben és egy combsimogatásban manifesztálódott. Ekkor mondtam, hogy Hölgyeim, asztalt bontunk. Azonban látom ám, hogy Tamás a pénzét számolgatja és gyülekeznek az aggodalom fellegei a homlokán. Ez pillanatok alatt átcsapott dühbe és gondoltam, hogy ha már ilyen mérges amiatt, hogy menni kell, milyen mérges lehet, hogy mindent neki kell fizetni. Gyorsan elköszöntünk a lányoktól, aztán hívtunk egy autót. A hely előtt Tamás remegő kézzel gyújtott cigarettára és akkor derült ki, hogy nem ránk mérges, hanem hogy nem hozott bankkártyát, ugyanis Ibolya harminc ropiba került volna szobával. Sajnos Tamásnál csak megközelítőleg 28000 Ft volt. Ugye a kibaszott pizza. Bár hazafelé a taxisofőr mondta, hogy nyugi, ő is elkurvázott négy misit. Csak külföldön.

Otthon már nem volt érdekes dolog semmi. Makovicsékra rárugtam volna az ajtót, de a kis ravasz bezárta. Karcsi nem. Meg is kentük a fejét pizzával.Aztán édesdeden aludni tértünk. Az igázán kemény másnapi történetet majd egy kicsit később írom meg, most vissza kell feküdni aludni, jön a nővér az infúziuómmal.