Tegnap olyan dolog esett meg velem, amit nem kívánok senkinek. Panka szüleinél vacsoráztunk, amikor a desszert előtt valaki észrevette, hogy nem kifejezetten egészséges mértékben ég a szemközti öreg néni házánál a terasz. Én nem is láttam jól, azt hittem, hogy este kilenckor állt neki valamit égetni az udvaron, de aztán jobban megnézve az egész terasz lángolt. Gondolom nem ezt a formáját választotta az évtizedek óta gyűjtött limlomok eltüntetésének. Ugye adrenalinszint azonnal fel, felvetődött a kérdés, hogy mi a tűzoltók száma. Helyesen tippeltem a 105-re és fel is vette azonnal egy fazon a telefont, hogy tatabányai központ. Itt is ledöbbentem picit, mert azt hittem, hogy Tatán is van tűzoltó. Elvégre mégis 30 000-en lakunk ott egymásra utalva. De sajnos nincs. Gondolom nincs rá pénz. Ahogy Panka helyesen megfogalmazta az évközben rendezett legalább 3 tüzijáték árából igazán lehetne venni. Vagy egy rohamkocsit. Belehadartam a telefonba, hogy ég egy ház, meg a címet, meg hogy jöjjenek azonnal. Teljesen higgadtan kérdeztek vissza, hogy: "Mit lát, Balázs?" Kevés választott el attól, hogy üvölteni kezdjek, hogy ég a Berta néni háza baszki és különben is szemüveges beszari vagyok, aki eddig csak a National Geographicon látott háztüzet. Aztán megígérték, hogy kb 15 perc és ott vannak. Azonban Berta néni bent volt a házban. Felkaptam a csukámat, átrohantam, addigra a szembeszomszéd lány már bent volt az udvarban és az öreglánnyal kiabált, hogy szaladjon ki. Természetesen egy "Nemgyüvök" volt a válasz. A csajom és az édesanyja a ház előtt, apuka a telefonnál, Darázsi apuka már a Berta malom felé száguldott a kocsival porral oltóért. Átpattantam a kerítésen és előzekenyen megkértem Berta nénit, hogy ugyan fáradjon már ki a lángoló kecóból, mert ott lenni hosszútávon rossz. Ekkor már az egész terasz lángolt, nem nagyon akaródzott hősködni és bemenni. Két vödör vizet találtunk, azt öntöttem a tűzre. Utólag belegondolva, jó, hogy nem elektromos tűz lett. Kicsit kezdett para lenni a dolog, mert a terasz mellett volt a gázvezeték és az elektromos kapcsolószekrény, ami ekkor már faszán égett. A talált vödrökből kb. három mázsa havat szórtunk a teraszra, egy kicsit le is csendesedett a tűz, és ekkor ért oda Panka apukája. Nem sokat baszakodott benyúlt az öregasszonyért, aki a terasz ajtajában locsolta valami pohárból a tüzet és kirángatta. Még ekkor meghallgattuk ismét a nemgyüvök című magánszámát, de Pankaapuka érzéketlen volt a művészetekre, valamint Berta néni derék alatt teljesen fedetlen bájaira, mert pikkpakk kint volt mindenki. Darázsi apuka ezután fújt két poroltót a tűzre, de sok szart nem ért, csak picit alább hagyott. Kisvártatva megjöttek a tűzoltók, akik igazi tökös gyerek módjára, azonnal kérdés nélkül nekiláttak és elintéztek mindent. Senkinek nem lett az ijedtségen kívül semmi baja, hála Istennek.
Azért azt még elmesélném, hogy Berta néni a teraszon lévő kanapéra tette a még ki sem hűlt hamut, hogy majd reggel felszórja a járdát. Ami jó szándékkal van kikövezve. Olyan piszlicsáré dolgok miatt lehet baleset. Mégsem figyel senki a másikra. Figyeljetek oda. Pénzbe és energiába sem kerülne, hogy a balesetek nagy részét megelőzzük nem? Apám összes tanítása a tűzzel kapcsolatban olyan túlreagált dolognak tűnt, de tegnap éjjel, amikor ott álltunk az utcán, térdig havasan, koromszagúan, akkor kicsit megértettem a lényeget. Azt hiszem mindenkinek meg kellene érteni egy ilyen sztori nélkül is.
