...

 2007.12.16. 16:21
Az előbb fejeztem be egy könyvet. Természetesen tanulás helyett. Nem bírtam letenni. Nem hiszem, hogy arról szól, amit én megértettem belőle, de nagyon megijedtem, hogy rólam is szól. Ha már valaki másról szól, akkor is ijesztő. Aztán rögtön eszembe is jutott, hogy nem tanultam ma még szinte semmit sem. Na ez hazugság volt. Nem tanultam semmit sem. Sokszor eszembe jutott, hogy most már neki kell állnom, de nem tudok. Csak az eredményt szeretném már, de nem tudok érte semmit tenni. Legalábbis most nem. Talán, ha ezeket leírom, akkor utána. Január harmadikán lesz a próbavédés. Igazából attól nem tartok. Ma még megcsinálom az előadás vázlatot, elküldöm a témavezetőmnek és akkor azt kipipálhatom. Azon kívül van majdnem 80 tételem, amiből eddig megtanultam mondjuk 12-őt. De azért nem annyira, hogy álmomból felkeltve is tudnám. Pedig ezeket annyira szeretném megtanulni. Nehogymár az államvizsgán makogjak, meg valamit ne tudjak. Lehet, hogy ettől az államvizsgától ijedtem meg. Mi lesz, ha vége lesz? Az utóbbi hét és fél évben egyetemista voltam. Dolgoztam az utóbbi másfél évben, de egyetemista voltam. Volt egy cél. Diplomát kell szerezni. Az, hogy dolgozom, csak mellékes. Mert mindig az volt a legfontosabb, hogy befejezni az iskolát, mert valahogy úgy képzeltem, hogy akkor kezdődik az élet. Akkor hirtelen varázsütésre mérnük leszek és minden beleugrik a helyes keréknyomba és csodálatosan fog alakulni minden. De most egy picit inkább azt érzem, hogy az égadta világon semmi sem fog megváltozni. Leállamvizsgázom. Nagyon fogok örülni neki, nagyon berúgok. Aztán ugyanaz lesz minden. Kivéve persze, hogy nem lesz cél. Nem lesz olyan dolog, amiért érdemes lesz csinálni. Bár, ha belegondolok most is csak a maga a tény mozgatja a dolgokat, hogy kell a diploma. Nem pedig az, hogy nekem kell. Nekem is kell persze, mert jó, ha van és álláskeresés, meg boldogulás, meg minden, de nem miattam kell. Tegnap jöttem egy picit rá, hogy talán miért kell tanulnom. Ha tanulok és le tudok államvizsgázni és nem nyomaszt többé az, hogy gimnáziumi érettségi csak a végzettségem, hanem mérnök leszek, akkor lesz időm fontosabb dolgokra. Mondjuk magamra. Az embernek tényleg arra van ideje, amire akarja, hogy legyen? Nálam ez valahogy nem működik. Most nem működik. Nem akarom, hogy működjön? Minden héten eltervezem, hogy hogyan fog kinézni a hetem. Évek óta. Sohasem sikerül. Minden alkalommal kudarcot vallok és következő héten megpróbálom. Újra. Pedig tudom, hogy el fogok bukni. Igazából nagy dolgokat nem tervezek. Csak egy pici rendszert. Egy egészen picit. Egyszer sikerült az életemben úgy érezni, hogy minden rendben van. Sajnos csak nagyon rövid ideig. Lehet, hogy jobb lett volna, ha sosem tudom meg, hogy az milyen érzés, mert akkor most nem is vágynék rá annyira. Nem tennék az életemben minden dolgot patikamérlegre, hogy ahhoz képest ez a dolog éppen mennyit nyom. Vagy lehet, hogy éppenséggel az életem legnagyobb ajándéka, hogy tudom, hogy az milyen érzés, mert vannak, akiknek sosem adatik meg még a lehetőség sem, hogy így érezzék.
Ma úgy éreztem magam, hogy bármit megadnék azért, ha azt, ami bennem él, a dolgok, amiket gondolok, amiket érzek csak úgy kifolynának a fejemből, és mindenki, aki csak él egy egészen picit meginna belőle és abban a pillanatban ő is tudná, amiket én és akkor értené. Nem nagyon értené, de egészen picit. Én pedig egy egészen picit érteném az egész világot. Az is elég lenne, ha kiabálhatnék és mindenki hallaná, amikor azt ordítom, hogy "Létezem, basszátok meg!". Bár, ha belegondolok, ki nem szarja le, hogy valami idióta azt ordítja, hogy létezik. Van nekem elég bajom, nem? Azt hiszem gitároznom kellene most sokat, hogy meg tudjak magyarázni magamnak dolgokat. De előtte tanulnom kell. Majd január vége felé elkezdek gitározni. Akkor pedig egy pár pillanatra olyan csodás lesz minden. Még annak is, aki sosem fogja hallani.

A bejegyzés trackback címe:

https://mestahh.blog.hu/api/trackback/id/tr56265917

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása