Az ember néha videlkedik úgy, ahogy nem szeretne. Van, amikor nagyon hosszan. Ritka, magányos pillanatában aztán eszébe jut, hogy nem jól vannak így a dolgok, de mégsem tesz semmit. Beletörődik, hogy ő ilyen. Tudom, hogy világmegváltó baromságokat szoktam írkálni, amik általában 25 percig élnek, de most ez teljesen világosan belémnyilallt. Valamiért azzal büntetem magam, hogy rossz döntéseket hozok, felelőtlenül viselkedem, megbántok másokat, mert így láthatom magam rossz embernek és így érthetővé válnak azok a dolgok, amikkel mások bántottak meg engem nagyon. Pedig van egy érdekes hírem. Nagyon jó ember vagyok, aki nagyon fél tőletek és nagyon rossznak akarja látni magát. Talán elég volt ennyi ideig. Talán vége. Talán holnap hétfő és azért írom ezt, mert végigvedeltem a hétvégét és megint most kapaszkodom vissza az ún. normális emberi viselkedésbe. Na ennek semmi értelme, vagy van valami?