A színhely ingyenkonyha.
- Mit csinálsz te itt, Barney?
- Szolgálom az urat. Tudod, fontos, hogy néha gondoljunk azokra az emberekre, akiknek szükségük van a segítségünkre.
- De te a sátán vagy!
Beszarok. Annyit jót tettek ma, hogy tisztára feláll lelkileg.
Most kb. két hétig nem lesz poszt, mert nyaralok. Szóval outofoffice beállítva. EFOTT-on találkozunk. Ha este is napszemüveg lesz rajtam, az az jelenti, hogy fényérzékeny vagyok, valamint azt is jelenti, hogy nincs rajtam szemüveg és nem látok. Szóval hangosan és integess.
Sajnos az összes képet nem tudom megosztani, de azt hiszem ez hűen fejezi ki, hogy mit műveltek a Sün csoport delegált képviselői a VOLT fesztiválon idén. Figyeljétek meg a gótok elképedt fejét és az ösztönös, állati agressziót a hangos zene hallatán Zoltán barátunk arcán. 
Már ami látszik belőle :)
Nálunk van szélsőjobboldal? Nálunk? A jó kurva anyátokat. Hát ez a nemzet fogadta be ezer éven keresztül az összes üldözöttet. Nálunk erős a szélsőjobb? Ezt nem tolerálja Európa? Nézzünk már körül. Nyelvtörvény Szlovákiában? Miről beszélnek ezek? Félmillió magyarnak nincs joga először magyarul megszólalni az orvosnál, mert megbüntetik? És ez?
Miről beszél ez? Direkt provokál? Vagy mi? Kinyílik az ember zsebében a bicska. Hogy a szomszéd gyerek meghúzza a hajam, aztán teleordítja az utcát, hogy én vertem meg őt. És én meg üljek kussban? Nevetséges. Ki a felelős azért, hogy ez az elmebeteg telekürtölheti a sajtót a hazugságaival? És ki fogja felelősségre vonni ezért? Itt az egymillió ombudsman országában szerintem senki. A nagy Ojrópa Únióban? Az emberi jogok fellegvárában, Brüsszelben? Nem hinném. Persze, ha nálunk kétszáz barom karlengetve végigmasírozik Pesten, akkor az egész ország rasszista. Máshol meg legitim parlamenti pártok vezetői csinálhatják ugyanezt szóban? Nemár.
Nem tudom, hogy tudtátok -e, de a közelmúltban a tatai és tatabányai ivóvizet ásványvízzé minősítették. Szóval eztán szódát inni és szénsavmentes vizek helyett csapvizet. Sok mosoly...
Van rá esély, hogy életem szerelme nem fog belépni azon az ajtón tökjelmezben, hajnali kettő negyvenháromkor, de ez sem rosszabb hely, mint más.
Olyan bazalt és ónszínű volt az ég Bicske felett és a mellettem levő ülésen olyan édesdeden aludt egy lány és én néztem a felhőket és az ablakban tükröződő le-lecsukló fejét és a ringatózó tincseket.
Szeretném kipróbálni, hogy milyen gregorián zenét játszani. Milyen megidézni egy olyan kort, amelyben sosem élhetek.
Az a pillanat, amikor csak állsz és nézel valamire, amit már ezerszer láttál és mégsem néztél rá sosem így. Amikor csak te maradsz az egész közepén, forog a háttér és változik a fókusz. Meglátsz valamit, amit az idők kezdete óta csak azért hoztak létre, hogy te most megpillanthasd. Mint a tengerparton járó gyermek kavicsai Pilinszky versében. Az maga a csoda.
Van valami abban, ahogy az ember korán ágyba bújik, friss ágyneműben, pizsamában, minden feladatát elrendezve, rendben. Elkészített házifeladatok illata, anyu esti meséje és a napközis tanárnéni dícsérő szava van benne és az ablakon átsugárzó aranyló fényben táncoló por koreográfiáját táncolja.
Kicsit több van abban, amikor az ember a fájdalmát beleöleli részegen valakibe, mint felszínesség és testiség. Pont ma olvastam és annyira egyetértettem vele. A fájdalom, a megalázottság és a szesz mámora egy új univerzummá tágul egy ismeretlenben is.
Idéznék is. Bár mást.
A humor isteni villámfény, amely a világot a maga erkölcsi többértelműségében mutatja meg, az embert pedig mélységes illetéktelenségében, hogy megítélje felebarátait; a humor az emberi dolgok viszonylagosságának mámora; különös gyönyörűség, mely abból a bizonyosságból fakad, hogy nincs bizonyosság.
Örömmel vettem észre, hogy a héten akárhányszor odatévedtem kapcsolgatás közben a k Retek Klubra, nem volt adás, mert az ORTT felfüggesztette a műsorokat. Elsősorban a Maónika és korhatárbesorolások miatt. Remélem minél több ilyen lesz. Bár ha rajtam múlna, akkor a csigás kettessel és még pár másik adóval megtenném ugyanezt.
Jut eszembe, a múltkor szóba elegyedtem egy idős nénivel, aki nagyon szidta a JóIstent és a BKV-t a megállóban. Aztán a trécselésünknek az lett a vége, hogy átadtam az idősebb generáció képviselőjének az összes általam ismert rasztafári bölcseletet és majdhogynem a következőképpen búcsúztam tőle:
Csak nyugika! És lazaság. Mert, aki nem laza, azzal itt kibasznak.
Szóval ne idegeskedjetek. Az élet bármilyen villamosát is várjátok. Legfeljebb késik. De jön.
Szóval akkor ki tud elvinni kocsival efottra? Sajnos apunak is kell a gépsárkány hétközben, így az a megoldás kiesős. Viszonylag sok helyet foglalok és egész úton ordítok. Na, valaki?
Az imént kint álltam a teraszon és hallgattam a közeledő vihart. Látni a sötét égen is a tornyosuló felhőket, az összemaszált égboltot, ahogy egyre gyakrabban karmol bele egy villám. A kezemen állt a szőr, ahogy a mennydörgést hallgatva, mint egy hatalmas spirál középpontjába rámzuhant a felismerés, hogy milyen észrevehetetlenül apró, törékeny és semmi vagyok. Ekkor szólalt meg bennem egy másik hang, hogy felismerjem azt is, hogy még ebben a porszemben is egész világok vannak. Új univerzumok, számtalan lehetséges élet, felfoghatatlan mennyiségű információ és megismételhetetlen apró rezdülés. Lehetetlen nem meglátni ebben a világban az ISTENt. Nagyon jó érzés erre egy kicsit ráébredni. Megnyugtató egy picit, ha az ember eszébe jut, hogy a világ nem csak foton, energia, bozon és mezon és nem csak gravitáció és fizika és kémia.
Azt egyébként tudtátok, hogy már amennyire én tudom az egyiptomiak csak mássalhangzókat írtak? Már amikor nem képírással írtak. Ezért volt lehetséges, hogy sokféleképpen ejtsük a dolgokat. A keretet a mássalhangzók adták, ezek voltak a struktúra és tartalommal a magánhangzók töltötték fel. Ez a magyarban is lehet így. A magyarnak két szava van a teremtő, mindenható erőre. A mássalhangzóktól függ, hogy milyen tartalommal telik meg. Ugyanúgy, mint ahogy neked is van választási lehetőséged, hogy milyen tartalommal, értékkel töltheted fel az életed, a keretet, amit kaptál. A szó, amiről a beszélünk:
STN. Próbáld ki. Segítek. Az egyik az iSTeN. A másik pedig a SáTáN. Mindenesetre érdekes...
Frau Enzsíniör, Gratulálunk! :)
Szerintem pont ilyen robbanásszerűen kezdődnek majd el az esküvők is. Ha ugyanezt a sorrendet követjük, akkor már tervezhetem az abrosz színét.
Elolvastam egy huszonöt tételből álló listát, amin a felnőttség csalhatatlan jelei szerepeltek. Tizenötre azonnal rávágtam, hogy igaz, de volt még, amin vacilláltam. Vagy szar a lista, vagy baj van.
1. A cserepes virágaid életben maradnak.
2. A franciaágy körüli kergetõzés abszurd.
3. A hûtõszekrényben több az ennivaló mint a sör.
4. Reggel 6-kor kelsz (és nem akkor fekszel le).
5. A kedvenc slágeredet a liftben hallgatod.
6. Van esernyõd és figyeled az idõjárásjelentést.
7. A barátaid házasodnak és elválnak, nem összejönnek és szakítanak.
8. A nyári vakáció három hónap helyett csak egy hétig tart.
9. Egy farmer és egy póló már nem elegendõ a felöltözéshez.
10. TE hívod ki a rendõrséget, mert a SZOMSZÉDBAN hangos a zene.
11. A rokonok nyugodtan mernek obszcén vicceket mondani a jelenlétedben.
12. Már nem tudod pontosan, hánykor zár a sörözõ.
13. Az autód biztosítási díja lefelé megy, a törlesztõrészlet felfelé.
14. A kutyát Pedigree Pal-lal eteted, nem McDonalds maradékkal.
15. Ha a buszon alszol, megfájdul a hátad.
16. Az ebéd utáni szundítás nem tart este hatig.
17. A randevú: vacsora és utána mozi (régebben ez csak a kezdete volt).
18. Már nem az MTV News a legfõbb hírforrásod.
19. A gyógyszertárba nem óvszerért és terhességi tesztért jársz.
20. A 200 forintos bor már nem számít "egész jó"-nak.
21. Reggel reggelizel.
22. A bevásárlólistán a cola, spagetti, sajt alatt egyre több tétel van.
23. "Régen jobban bírtam az italt..." helyett: "Többet nem iszom ennyit..."
24. A számítógép elõtt töltött idõd nagyobb része tényleg munka.
25. Már nem "alapozol" otthon (takarékosságból) mielõtt elmész egy bárba.
Nincs valami szép idő. Sajnos nem rendelkezem sem esőkabáttal, sem pedig esernyővel, szóval mind a kettőből be kell szerezni egy példányt. Esőkabátból volt kettő is, csak Tamás mind a kettőt elhagyta hétvégi dorbézolásai közben. A hétvégém egyébként remekül telt, pénteken csak egyszer akart megverni egy kidobó, pedig legalább három szórakozóhelyen voltam. Szombaton pediglen kis társaságunkat a dél már a Gondűző nevű helyen érte, ahol be kell hogy valljam, a hely neve semmiféle hatással nem volt rám, mert a gondjaimat valahol a második sör körül hagytam ott Dudinál reggel. Délután próbáltunk, este meg szórakoztunk kicsit. Aztán vasárnap Csubival az Árpinál ébredtünk, ahol kaptunk reggelit. Csoda, hogy nem ölt meg egyébként éjjel, amikor felbasztuk a villanyt a szobájában. Ennek fényében a reggeli még nagyobb csoda. Délután próbáltunk, ettünk, voltunk a sokadalomban, sört ittam és talán egy picit többet beszéltem, mint kellett volna. Természetesen vasárnap éjjel ismét rosszul voltam, ennek megfelelően hétfőn is. Öreg vagyok ehhez. Pedig nagyon lelkes még, csak már öreg. Egyrészt az ember egy idő után a csajozásba is beleszürkül és amúgyis ki tartja már számon azt a rengeteg ígéretet, másrészt a mulatásba is el lehet fáradni. Ennek megfelelően most nagyon élvezem, hogy hétköznap nem dohányzom, nem költöm felesleges baromságokra (az egyébként már nem létező) pénzemet és apró, meglehetősen szegényes fantáziavilágról tanúbizonyságot tevő dolgokat tervezgetek és próbálok elvégezni. Mint pl. a könyveim katalogizálása. Vagy az írországi felvételek összevágása. Ennek irányába megtettem az első fontos lépést. Feltettem a gépre a majdnem másfél órányi videót és átkonvertáltam a megfelelő formátumba. Amint kész lesz jön fel ide. Egyébként az egész tegnapi napom abszolút kispolgárian telt. Mértékkel ettem, dolgoztam, hazamentem, elmentem a cuccaimért, amit a hétvégi részegeskedésben széthagytam, letusoltam, megvacsoráztam, ma reggel pedig időben keltem, ettem egy remek rántottát és annak ellenére, hogy ilyen mocsok egy idő van, egész jó kedvem kerekedett. Remélem próbálunk ma, akkor még jobb lesz.
Mindig az jut eszembe, amikor így kb. szerdáig jó fiú vagyok, hogy akármennyire is hasonlít egy farkas az aranyos németjuhászra, azért a farkas az harap. Mindig :)
Update: Ja, tegnap megérkezett az SCJP vizsgám bizonyítványa.
Pakkendáré, Nostramesti jövendölésének megfelelően eltaposta a vizsgabizottságot, így innentől hivatalosan is konduktro.. konnekto... kunduktornak nyilvánítjuk. Tapsi-tapsi, a másik mai ünnepelnivalót még nem írták ugyan alá, de azért arra is lehet este koccintani. Én kocsival megyek, meg csak picit. Vígadjuuuuuunk!
Akinek lenne kedve osztol ilyesmin reszt venni, az legyen kedves irjon nekem egy emilt jovo het szerdaig. Aztan akkor elintezem a dolgot, meg osszegyujtom a zsetont.
A munkahelyemen kaptam a linket Gábortól, akinek nagy a hálám, mert két napja ezen pürgök. Ehun van -e: www.waxaudio.com.au/downloads/mashopolos
Tegnapi napom óriási eredménye mindentől függetlenül, hogy az összes csatatéren, ahol elbuktam, ma reggelre újra fel tudok állni. Kicsit jó, hogy minden nehéz. Ne legyen nehezebb, de sokkal könnyebb sem!
Állok a szoba közepén és gondolkozom.
Nem volt valami jó napom. Vettem könyveket, számlákat fizettem, utaztam, a diákigazolványhoz képet csináltam és úgy általában valami roppant alacsony hatásfokkal mimeltem a dolgozást. Szégyen. Szégyen, hogy nem nyújtottam a legjobbat. Meglepetésszerű angol magyarázkodás a főnökömnek, hihetetlen mély harag, amiért nem beszélek helyesen angolul. Más miért beszél könnyeden, folyékonyan? Nekem miért kell megrágni a szavakat? Ha már itt tartunk, miért nem tudom rászánni magam a megfelelő mennyiségű gyakorlásra? Mindenki azt várja az embertől, hogy mindig legyen jó napja és amikor ezt érzem, hogy mégsem volt jó, akkor rögtön jön a szégyenérzet is. Miért érzem igy? Semmi okom rá. Állok a szoba közepén és azon gondolkozom, hogy miért állok a szoba közepén. Este hét óra lesz és indulnom kellene, de én csak állok a szoba közepén. Kintről a ház előtt elhaladó biciklik hangja, nevetés, beszélgetés hallatszik, néha egy-egy autó és ebben a végtelen légyzümmögős nyugalomban úgy érzem, hogy végérvényesen elveszitettem valamit, annyira határozottan, megmásithatatlanul rontottam el és hogy már soha nem lehetek az az ember, akivé egy perce válhattam volna.
Pedig csak állok a szoba közepén és gondolkozom.
Élmény összesírni magad a munkahelyeden attól, hogy a legszebb dolog ezen a tetves sárgolyón abbahagyni három percre az önsajnálatot. Pedig már láttam! Basszus.
Eszedbe jutott már hálásnak lenni nagyon apró dolgokért? Nagyon picike dolgok és nagyon apró döntések változtatják meg az életedet igazán. Nem azonnal persze, de hirtelen azt fogod észrevenni, hogy minden sokkal jobb. Hálásnak lehet lenni azért is, mert rátaposnak a lábadra, mert például van lábad. Vagy eldönteni, hogy ma kézmosás után nem három papírral törlöm meg a kezem, hanem csak kettővel és örülni, hogy ma egy kicsit kevesebb kárt okoztam. A világ legszarabb napján, a legfárasztóbb reggelen is lehet úgy kinézni az ablakon, hogy ma csak nekem süt a nap. Vagy ma csak nekem esik az eső. Egyébként is szeretem az esőt. Szarrá ázni nyilván nem jó, de van valami egészen meghitt dolog abban, amikor odakint zuhog az eső, te pedig a meleg szobában olvasol.
Úúúúú, mit nem adnék, ha egyszer jól pofánköpnének!
Egy ideje már itthon rontom a levegőt, a szombat estémet nem minősíteném, volt mindenféle duhajkodás. Tegnap egész jó napom volt, sőt nagyon jó. Ültem a tóparton, tartottam egy előadást a dolgozóban, ahol szinte minden kérdésre csak a vállam vonogattam, ettem sok finomat, voltam futni, de megfájdult a lábam a betontól, vásároltam kék sajtot és ajvárt, mert anélkül nem tudok élni és úgy egyáltalán jól éreztem magam. Letöltöttem egy csomó hasznos podcastot mindenféle témakörben. Mobilkommunikációs témakörben találtam előadássorozatot is, az eddig nagyon tetszik. Valamit szerettem volna írni, mert tegnap este megint megvilágosodtam, de mostanra elmúlt. Biztos így van rendjén. Ha olyan fene boldog és megvilágosodott lennék, akkor nem tudnék milyen célok felé kepeszteni állandóan. Hisz az élet célja e küzdés maga, ugyebár. Nekem pedig végtelen örömöt okoz egy jól befejezett nap. Aminek a végén filmet nézhetsz, felkészültél a következőre, minden főld bevetve és minden nő rendbe, a fogad megmosva és voltál sportolni is és barátozni is. Egyedül a hangszerkedés marad ki, de igyekszem valahogy azt is bezsúfolni. Olyan mobil kellene, amibe konnyű jegyzetelni, hogy ne vesszenek el azok az ötletek, amik a mondjuk a peronon törnek rám.
Lányok vagytok és mi lesz ha és akkor mi van, ha és akkor mire gondol és mivan ha és miért és majd akkor mi lesz és és szerintem mit érez és majd arra mit fog szólni, hogy én mit érzek és mire gondolsz és mi baj van és hhhhhhhhhrgggg.
Megmondjam, mire gondol?
Ott a plafonon az a légy. Hogy a FASZOMBA marad fent?
Mindenbe bele lehet magyarázni akármit.
Egyrészt baromi szerencsés vagyok, mert olyan Apával és Anyával áldott meg a sors, amilyennel. Másrészt nagyon szerencsés vagyok, mert tudom, hogy milyen amikor nem kapsz meg mindent egy szóra, amikor tudod értékelni, ha elengednek valahová és amikor az unalomig ismételt figyelmeztetések igenis eszedbejutnak, amikor azoknak eszedbe kell jutniuk. Nekem is volt nem egyszer, hogy azt éreztem, hogy most aztán kiszabadultam otthonról és mindent lehet, nagyon sokszor nagyon szégyelltem is magam emiatt, de mégsem hiszem, hogy olyasmik történtek volna, mint amit Tamás mesélt a hétvégéről. American Dream party öcsém. Ez aztán a csudijó dolog. Basszunk szét mindent magunk körül és nyugodtan verjük szét a belvárost, holnap úgyis sokáig alszunk, aztán valakik meg összetakarítják addigra, mire legközelebb odamegyünk csapatni. Nem mondom, hogy sosem törtem szét egy üveget, vagy sosem randalíroztam volna a városban úgy, hogy az szúrja mások szemét, de ahogy előttem van ezeknek a 16-19 éves nyikhajoknak a feje, ahogy apu kitömte a pénztárcát és mehet az arcba a vodkaredbull meg a diszkotánsz. Hát beleborzongok. Rettegek tőle, hogy mit fogok majd csinálni a gyerekemmel, hogy nehogy ilyen legyen. Hogy kell majd eltiltani attól, hogy ne menjen el azokkal, akiken látom, hogy csak rosszba viszik? Hogy magyarázzam el, hogy apád azért elég keményen odatette magát és jobban tudja? Hogy kell azt elmagyarázni szépen, hogy azért mert a többi lány már igen, neked még nem kell körbeszopni a diszkót? Vagy a fiamnak azt, hogy nem kell halálrainnia magát ahhoz, hogy jól szórakozzon. Bár, ha bármilyen képet, videót, sztorit meghall rólam, akkor kevéssé leszek hiteles. Azért nagyon szeretném, ha legalább annyira jó apuka lennék, mint amilyenek a szüleim. Mármint nem két apukám van, hanem érted, nem?
